Boldog Új Évet Kívánok!

4/4

Megvolt az uccsó vizsgám is már végre. Jól sikerült, még hamarabb is kész lettem.

Azóta meg annyit mókázom, hogy írni sincs időm. Most is megyek mókázni, úgyhogy heló!:)

3/4

Reggel jobb vizsgázni. Így is fel kellett kelnem 10kor, hogy még meg tudjak reggelizni. De utána nem mertem már tanulni, nehogy lefáradjak. Nem mertem bicózni, nehogy defektet kapjak és ott ragadjak valahol. Nem mertem rubikkockázni, nehogy megfájduljanak az ujjaim és ne tudjak írni. Netezni sem akartam, sőt ülni se, nehogy megfájduljon a szemem v hátam. De aztán végülis valahogy csak eljött a fél2 és megírtuk a matekot is. Nem volt olyan rossz, habár a 10ből 2-3t nem sikerült befejezni. 50-60% biztos meglesz és úgy számoltam 33% kell ahhoz, hogy átmenjek, szal elvileg semmi gond.

A következő és utolsó vizsgám a Fluid Mechanics (Hidromechanika) csütörtökön. Egyre kevésbé tud foglalkoztatni a dolog. Ma is több mint 2 órát Skypeoltam, Csak várom, hogy teljen az idő és jöjjön már a vizsga. Azért most már nekiállok egy kis ismétlésnek.

2/4

Tegnap voltam könyvtárba. Jobb később mint soha alapon egy marketing tankönyvet olvasgattam, meg egy könyvelő (accounting) könyvbe is belenéztem.

Aztán meg mostmár úgyis mindegy alapon átmentem estére felköszönteni Balázst szülinapja alkalmából.

Visszakaptam az Industrial Management közgáz témakörben írt esszémet. Ez 30%-át teszi ki a teljes jegyemnek. 70%ot kaptam rá, ami jó, tekintve, hogy 40%-től elégséges és 74%ot kapott a legjobb. Szóval az én értelmezésem szerint már csak 27%ot kellett elérnem a vizsgán, ahhoz, hogy átmenjek, ami azért megnyugtató.:)

Ma volt ez a gyönyörűséges vizsga, és szerintem nem lett olyan rossz.

Aztán visszakaptam a szerkezettan (Structural Mechanics) beadandóimat is amik A2 illetve A3 jegyet érdemeltek. Elég hülyén van itt a jegykezelés, de asszem az 80 és 70%ot jelent.

A következő a matek hétfőn.

Jó hétvégén mindenkinek!
Jenőnek pedig köszönöm a képeslapot! Már ki is raktam a falamra. :)

1/4

Éss, iggen végre ráértem megborotválkozni! Najó, lehet, hogy a közelgő vizsga hülye kifogás az ápolatlanságra, de tegnap reggelinél vicces dolgot véltem felfedezni.

10 perccel zárás előtt érkeztem és ekkora tömeget még nem láttam a kajáldában mint akkor. Mindenki egyszerre érkezett, épp zárás előtt. Mert ugye vizsgaidőszak van, nincsenek már órák. Tehát kivéve azt a pár szerencsétlent, akinek korán reggel vizsgája van mindenki addig alszik amíg csak lehet, de azért nem túl sokáig mert tanulni kell. Szal a reggeli jó motiváció arra, hogy elkezdődjön a nap ... kivéve a szobatársamnak!:D

Szóval ezen jót mosolyogtam magamban, de volt ott még valami. Úgy tűnt, hogy a srácok borostásabbak (beleértve jómagamat is) a lányok pedig kócosabbak. Tönkreteszi az emberiséget a vizsgaidőszak. Nincs is annyi partizás senkinek. De a legszerencsésebbek már pár nap múlva kész vannak. Nekem meg van vizsgám 7,10,13, és 16án, ami jó, mert legalább 2,5 napot csak egy tantárgyra tudok koncentrálni.

Ma volt az első, Structural Mechanics (szerkezettan?). Szerintem olyan 70%os lesz és 40% kell a megfelelésnek. Nem volt rossz.

Na, de most már el is kezdem az Industrial Management tanulást, ami a közgáz, marketing, HR és könyvelés csodás egyvelege...

Procrestination

Nahát, már világos is van? Jó reggelt, mennyi az idő? 11:10. Óóóóó, a fenébe, elaludtam! Pont egy órával ezelőtt kellett volna leadnom a város másik felén az utolsó matek beadandómat. Na, akkor legalább reggelizni felkelek, meddig is van nyitva? 10:30. Óóóóó, a fenébe, akkor már annak is lőttek. Najó, akkor aludjunk még egy kicsit.
12:10. Most már igazán fel kéne kelni, mert egy csomó tanulnivalóm van. Csak még 10 percet!
12:30. Najó, felkeltem, akkor most mi legyen? Nézzük meg kaptam-e új emailt. Nem. Nembaj, írjunk párat.
12:50. Csinálok fényképet a beadandómról és elküldöm emailben a tanárnak. Fogjuk rá a 30 centis hóra, hogy nem tudtam suliba menni.
13:30 "Köszönjük Attila, elfogadtuk a beadandódat." Óóóó, király, akkor mégsem hiába aludtam annyit. Na de mostmár el kéne kezdeni tanulni. De ilyen rendetlenségbe nem lehet.
13:30-13:50 rendrakás
13:50 "Jó reggelt! Takarítás!"
"Ó csókolom, én is éppen azt csinálom tetszik segíteni?"
14:10 Rend és tisztaság
"Ne tessék még elmenni beszélgessünk egy kicsit.
-...
-...
14:30 -Najó, mostmár igazán tanulnom kell csókolom, jó hétvégét!
Azért még egyszer ránézek a Facebookomra. Nahát, rám írt valaki, válaszolok. Ohh, chaten is irogatnak, válaszolok.
15:00 - Najó, most már tényleg tanulok. Azért valami zenét berakok. Ez nem jó. Ez sem jó, másik kell. Ez jó lesz.
15:10 Túl hangos.
15:20 Ennél azért lehet hangosabb.
15:30 Milyen szépen esik a hó odakint. Ohh, kitaláltam valamit! Beleültetem a hóba a söreimet, hogy jó hidegek legyenek.
15:40 Sörök behűtve. Ó de szép a kilátás innen az erkélyről. Csinálok néhány képet, hogy feltöltsem a blogomba.
15:50 Jó képek lettek. Akkor most feltöltöm őket a blogomba.
16:10 Na kész. Kezdek éhes lenni. Mindjárt vacsoraidő. De előtte jó lenne egy kicsit breakelni a konyhában, mert egész nap nem csináltam semmit, csak a seggemen ültem.
16:20 Iggen ezaz brékelek!
17:30 Már nagyon ideges vagyok, hogy nem sikerül az a rohadt windmill, menjünk fürödni aztán vacsorázni.
18:00 Megfürödtem, de inkább 7kor megyek csak kajálni, és akkor nem fogok éhezni éjjel. Csak nem állok neki tanulni 1 órát. Inkább tolok egy pokert.
19:00 Najó, most már megyek kajálni.
20:00 Megkajáltam, akkor most már lehet tanulni.
20:10 Azért még nassolok egy kis kekszet.
20:20 De megszomjaztam ettől a kekszről! Próbáljuk ki a hóhűtéses sört!
20:30 Ááááásít, de elálmosodtam ettől a sörtől...

Hejhó!

Tehát mint mondtam leesett az első hó. És 2 napja kisebb nagyobb szünetekkel folyamatosan esik lefelé. A mai napomat szinte teljes egészében egy matekfeladatra szenteltem. Olyan izgalmas volt, hogy alig hallottam meg, amint odakint kb 50 diák hócsatázik. (A brit szarkazmus van a hangomban.) Magamra sem ismertem, hogy nem megyek közéjük. Begyöpösödöttnek éreztem magam. Hiába, ha valakivel, akkor én a kutyámmal akartam a hóban fetrengeni. Lehet azért is jutott eszembe Astor, mert a szobatársam tegnap kapta a hírt, hogy meghalt a kutyája.:(
Végülis se ki se be, vagy be is meg ki is, kiálltam az erkélyre és onnan lövöldöztem a lentieket. Nem mondanám, hogy növekedett a népszerűségem, de hát a harc legyen harc!
Aztán amikor már kezdett sötétedni eszembe jutott, hogy lövök pár képet.

Tegnap leadtam a kuktám. Megvolt az utolsó előadásom. Most már csak vizsgáim lesznek: 7,10,13 és 16-án.

Ma vettem egy teniszütőt. Aztán ki is próbáltuk Walterral.
Este dolgoztam es amint kileptem az irodabol elkezdett szakadni a ho. Szep, romantikus volt!:) Milyen erdekes hogy ugyanazon a napon esett le az elso ho Edinburghban, mint Budapesten.

Röviden ennyit erdemes tudni a mamrol!:)

Mindenki vegyen fel sapkát!

Csak egy rövid történet mielőtt (talán utoljára) nekiugrom a kuktámnak:
Rejtélyes okoknál fogva kb minden második v harmadik nap látom ugyanazt a lányt, amikor megyek reggelizni. Ő mindig akkor jön vissza. Csak pár szobával lakik mellettem. Kicsit ketyósnak tűnik, ahogy mozog, meg sose néz rám. Ezen kívül folyton a felkarjait dörzsöli a tenyerével, mert fázik és gondolom olyan hülye, hogy ezt minden reggel újból elfelejti. Vagy talán csak reménykedik egy szebb, melegebb napban. Na, ma MÉG RAJTA IS KABÁT VOLT, szal kezd k.va hideg lenni!!!

A házibuli és a kukta története

Hát, ez a hétvége nem marad túl emlékezetes.
Pénteken néhány brékes haverom házibulit szervezett. Facebookon is küldtek meghívót, ahova 8 órás kezdés volt írva. Persze illik egy kicsit késni, úgyhogy 21:15re mentem. Besétálok a lakásban félénken, hisz még sosem jártam arra. Semmi zene, semmi zaj.
"Halló! Itt van a fergeteges házibuli?"
Erre egy álmos fej kibújik az egyik szobából. "Kicsit korán jöttél. Ki vagy?"
"Tom egyik brékes haverja vagyok."
"Ohh, szevassz ember, fáradj beljebb, érezd magad otthon. Tom éppen zuhanyzik, de menj csak be a konyhába ott Playstationözik az 1ik lakótársunk, mindjárt rászólok, hogy kapcsolja ki."
Szóval én voltam az első vendég, de ez nem volt baj, mert legalább megismertem a szervezőket a buli előtt. Lementem velük a boltba. Amikor beálltunk a sorba Angus, az egyik lakótárs ismerte az előttünk várakozó tagot.
"Hi Jacoub! Hogy vagy? Héj, figyu már, akkor ti mindketten magyarok vagytok, nem?"
És egy hosszú csöndes pillanat következett, amikor egymásra meredtünk az új sráccal és köpni nyelni nem bírtunk a meglepettségtől. Végül ő rakta össze az első magyar mondatot, amely ilyen bonyolultra sikeredett: "Te is magyar vagy." "Igen"
A barátkozást az utcán folytattuk és érdekes módon ő egy olyan magyart sem ismer, akit én igen és fordítva. De aztán kezdtem lefagyni és visszavacogtam magam a lakásba. Már kezdtem elhinni, hogy itt még ma buli lesz, mert a többiek is kinyitották első sörüket. Jobbnál jobb hányós sztorikat meséltek egymásnak, mikor megjelentek az első csajok is, én meg emlékeztettem őket, hogy nem kanbuliban vagyunk, úgyhogy lehet témát kéne váltani. Éjfélre meg is telt a lakás és kezdtem magam egy romkocsma diszkójában érezni. Majd megérkezett még egy brékes, aki Harry Pottert nézett a moziban, és ez egy jó kis breakdance battle-t generált, amiben egyértelműen alul maradtam, de mivel jófejek voltak a srácok ezt nem éreztették.
Olyan jóra sikeredett azt est, hogy 5 óra körül én voltam az utolsó aki hazament. Ez kissé megnehezítette a másnapos 8 óra munkát, hiszen 10kor már az irodában kellett lennem. A nap fénypontja az volt, hogy este 2 órát Skypeoltam Anyuval és Apuval. Ez persze nem kritika!:D
Sajnos azt hittem, hogy majd vasárnap a nap felébreszt. De mivel egész nap nem is lehetett látni a napot, ezért sajna csak 14:30kor sikerült két lábra emelkednem. Ez, meg az éltető eső által el is felejthettük Walterral a mára tervezett teniszt. Két óra múlva már rá is telepedett a sötétség Edinburghra. Walter az NFL (amerikaifoci) bajnokságba én meg a kuktámba merültem. Végre sikerült elkészülnöm a dizájnnal és mindjárt elkezdem dokumentálni is.

Szentimentális reggel

Tegnap suli után lenyomtam egy 7 órás munkát. Megnéztem végre a várnegyedben lévő lakásainkat. Nekem nagyon tetszettek, igaz nem vagyok túl finnyás. Aztán el kellett kísérnem egy potenciális bérlőt az egyik lakásunkba. Egy 33 éves francia hapsi volt, kicsit flúgos. Összevissza mesélt, hogy ő mesterszakács volt, meg Szarajevóban mesterlövész a háborúban, most meg fényképész egy kis digitális kamerával. Állítólag legalább 50 országban volt és most próbálja eladni a képeit. Na, mindegy, szerintem kicsit ügyefogyott volt. Persze ez engem nem zavart, jól elbeszélgettünk. Igaz kezdett kicsit fárasztó lenni, hogy mindig mindenért újból visszakérdez, de hát a vendég az első, nem?:) Csak az nem tetszett, ahogy néhány kollégám viszonyult hozzá. Kinevették és utána mondták, hogy idegesítette őket. Nem ártott volna nekik is egy UWC experience.
Ma pedig kedd van, nincs kötelező suli. Délután jó volna bemenni, hogy a kuktámon dolgozhassak, de még nem döntöttem el. A bringám első agya folyton kikotyog, máskor meg megszorul és most úgy összeszorult, hogy ki sem tudom szedni belőle a tengelyt békés módszerekkel. Úgyhogy reggeli után elmentem a közeli Homebase áruházba harapó meg vízpumpafogót venni. Az olyan mint otthon az OBI. Kicsit honvágyam lett, mert sokat jártunk régen Anyuval s Apuval az OBIba. Na meg a karácsonyi díszek is ki voltak már állítva. A bútoroknál eszembe jutott, hogy amikor az első külföldi félévem után mentem haza egyből elmentünk fotelt nézni a nagypapámnak karácsonyra. Hazafelé egy tacskószerű kutyát sétáltatott egy nő, erről Anyum gyermekkori kutyája jutott eszembe, akiről én persze csak szájhagyomány útján hallottam. Meg aztán barna is volt a kuty, mint a magyarvizslák.:) A közeli általános iskolában pedig épp "udvariszünet" volt és a gyerekek fogócskáztak. Erről meg nem is mondom mennyi minden jutott eszembe. Már a célegyenesben voltam, amikor szembe kocogott egy lány, akit ismertem. Megállt miattam és arra panaszkodott, hogy milyen rég nem beszélgettünk, hívjam fel ha megyek valahova. Erről eszembe jutott, hogy tegnap a szomszéd srác mondta azt, hogy nyugodtan menjek át hozzá ha unatkozok. Meg aztán van még olyan ember, aki mostanában sokkal több figyelmet szentel nekem, mint amúgy szokott. Vajon véletlen egybeesések ezek? Vagy csak én vagyok túl sértődékeny? Vagy lehet, hogy mindig így van, csak most az egyik ember kedvessége rávilágított a másik emberére, mint a pszichológiai naphasonlatban? Vagy lehet, hogy az árnyékát egy alaknak túl sötétnek látom mint amilyen az valójában, mint a barlanghasonlatban? Nem tudom, nekem kuktát kell terveznem...

A Halloween rémeket hoz

A nagymamám a szememre hányta, hogy miért nem írok már 10 napja. Igaza van.

Ez a hét talán a legsűrűbb mindeddig. Vasárnap egy Halloween bulival kezdtük Bálint lakásán, ami után valami diszkóban kötöttünk ki. De hajnali háromkor úgy zárták be a helyet, mintha lekapcsolt volna az agregátor. Szám közepén hang kikapcs, ZÁRÓRA! Otthon bezzeg, amíg van vendég nyitva szokás maradni, nem?

Másnap reggel 8kor 1 órába telt mire felültem az ágyamból. Addigra már el is késtem az 1. órámról, de még mindig volt 2. Mire sikerült a filctollat lemosni az arcomról feltűnt, hogy még mindig félálomban vagyok. Tudtam, ha be is megyek órára át fogom aludni, vagy ami mégrosszabb, megbüntet a rendőr, hogy milyen vörös és lila a szemem. Beláttam tehát, hogy ma bizony lógni fogok.

Jót aludtam, délután dolgoztam, aztán pedig neki láttam a leckéknek.

Erre a hétre 3 beadandóm van. Szerdára egy Fluid Mechanics mérési jegyzőkönyv, csütörtökre matek, péntekre pedig egy Structural Mechanics jegyzőkönyv. Így aztán az elmúlt pár napom rájuk is ment. Ez még eddig rendben is volna, csak időközben megtudtam, hogy a Mechanical Engineering Design project vázlatát jövő hétfőre kell beadni.

Egy pressure cooker, alias kuktát kell megterveznie mindenkinek, egyedül. Nem viccelek. A Solid Edge V20 programmal meg kell rajzolni minden egyes alkatrészt, majd egy kis mérnöki és gazdasági beszámolót tartani, hogy miért olyan, amilyen. Szerencsére nem lesz pontozva, de azért muszáj valami értékelhetőt beadni. Úgyhogy le is mondtam a holnapi melót, hogy ezzel foglalkozhassak. Most befejezem még a SM-t, aztán holnapról kuktával fogok aludni.

Aztán nehogy rémeket álmodjak... :)

A bulim és a barátok

Nézzétek mit kaptam szülinapomra!:)

Najó, csak vicceltem. Egyik nap találtam reggel suliba menet.

Pénteken nagyon királyat buliztunk! 6kor kezdtünk egy magyaros vacsorával. 7en voltunk! Aztán 7től kezdődött a buli. Jött még 4 magyar meg egy csomó nemzetközi. Itt volt az Anna is, aki általános iskolában volt osztálytársam 4 évig. Utána a Karinthyba ment IB-t csinálni és osztálytársa lett az Ildinek, aki most itt tanul Edinburghban. Anna épp Dundeeban tanul, és pont úgy jött látogatni a legjobb barátnőjét (Ildi), hogy az a szülinapomra esett. Szóval majdnem mindenki itt volt, akivel jóban vagyok errefelé. Egy percig nem unatkoztam, ami az ezelőtti bulikról nem mondható el.

Bemutatok pár barátot:

Ők Ildi (Sud) és Balázs.

Lisa (Ausztria), Bálint, Eirik (Norvégia): ők lakótársak; és jobb oldalon Rafael haldoklik, aki Sud, Balázs és Kolos szobatársa. Amint látjátok már itt is elterjedt a Perudo.:)

Ja, Ő pedig Kolos:

20 másodperc alatt rakja ki a Rubik-kockát, úgyhogy ő a császár!:)

Itt volt még Dávid, aki 13 éve Hong Konkban lakik, de a nagybátyja a Wekerlén, illetve Roland, aki egy másik edinburghi egyetemre jár. Mint kiderült vele is van 2 közös ismerősünk, mert a Némez Nemzetiségi Suliba járt Pesten. Kicsi a világ...

Ez meg vmi ergya bor, ami állítólag Made in Hungary:

(Amúgy ezek a képek nem a bulimon készültek, csak ilyen lightos esti mókázások.)

BOLDOG 20. SZÜLETÉSNAPOT!!!

(A társszerkesztő bejegyzése)

Teniszezni acélbetétesben???

Már régóta terveztük, hát kedden elmentünk a szobatársammal, Walterrel teniszezni. Itt van ugyanis hozzánk közel a Meadows park, ahol van kb egy tucatnyi teniszpálya, melyek ingyenesen használhatóak.

Persze a talaj minősége nem a legjobb, habbetonnal nevezném, ami elég random módon terelgeti a labdát. Jah, labda. Walter vett 3 dbot vhol a környéken. Kb 15 perc játék után a 3 labda 6 részre szakadt. Szerencsére nem igaz az a hiedelem, hogy a skótok fukarok, mert a mellettünk játszó társaság megajándékozott bennünket 3 normális labdával. Nagyon jól mulattunk és ami elég szerencsés, hogy szinte ugyanazon a szinten vagyunk Walterral. Elkezdtünk egy szettet játszani és 5 játékon át mindkettőnk hozta a saját adogatását. Aztán meg jött 2 srác, hogy nem akarjuk-e őket véletlenül a sárga földig alázni párosban. DE, hát így is lett.

Eldöntöttem, hogy veszek egy teniszütőt, mert ez így nem kóser, hogy mindig kölcsön kell kérnem valakitől.

Mostanában sok mindent várásolok Ebayről, most éppen ütőt, sisakot, pedált, meg dolgozósköpenyt (a laboratóriumi órákra) keresek. Tegnap vettem egy acélbetétes cipőt, mert az is követelmény a suliban. Sikerült gumtreen 30 fontért találnom egy second hand, de vadonat új Dr Martenst, ami boltban 60 font lenne.

Ünneplősnek is jó lesz, ha a másik szétmegy.:)

Csináltunk közös képet Walterral tenisz alatt, hogy kitegyük őket majd az ajtónkra kívülre.

Csakhogy mint kiderült ezt sem szabad. Már le is szedték az előző dekorációmat. Állítólag még belülre sem lenne szabad... Hát mi folyik itt?

1 hónap

Ma egy hónapja érkeztem. Elég hosszúnak tűnik. Könnyen megszoktam az itteni életet. Nem túl változatos, de egyenlőre az egész új.
Alapvetően elfoglaltabb vagyok, mint a többi ember körülöttem. Ez részben azért van, mert elsősökkel vagyok egy koleszban, hiszen én is gólya vagyok, csak egyből másodéves. Ezért aztán több iskolai teendőm van. Ráadásul a mérnökök általában reggel járnak suliba. Nekem pl minden nap 9-kor vagy 10-kor van az 1. órám. Ezen kívül én heti 20 órában dolgozom is, ami nem mondható el sokakról. Nem akarok sztereotípiákat építeni, de nekem nagyon úgy tűnik, hogy aki itt van, az vagy vmi fejlődő ország egyik legtehetősebb emberének (mint pl a kambodzsai királynak, nagyköveteknek, üzletembereknek) sarjai. Ez persze csak egy jelentős rész. A legtöbben skótok, angolok vagy amerikaiak, akiknek otthon is fizetniük kell az egyetemért, úgyhogy amúgy is bele van kalkulálva a családi jövedelembe az ilyesmi. Sokan edinburghiak mégis koleszba járnak, mondván így többet bulizhatnak. Hát ez így megy errefelé. Persze nem vagyok én egyedül a kelet-európai státuszommal. Vannak azért európaiak, akiknek ugyanolyan nehéz (sőt, nehezebb), mint nekem, hiszen nálu(n)k nem kell fizetni az iskoláztatásért. Ez úgymond egy luxus. Kiemelném még azt a jónéhány harmadévest, akik Erasmussal vannak itt csak fél évre. Az ilyenek nyilván azért jöttek, hogy világot lássanak, nyelvet tanuljanak, bulizzanak.
Szóval valami nem stimmel. Kb minden este megy az ivászat, beszélgetés, bulizás valahol a 100 méteres körzetemben. Néha, amikor unatkozom csak elkezdem járni a folyósókat és biztos, hogy 5 percen belül rátalálok egy ilyen csapatra. Beülök közéjük. Esetleg iszom is egy sört. És akkor most? Beszélgetni nem lehet, mert ahhoz túl nagy a zaj. Meg különben is, kit érdekel, hogy hogy hívják, mit tanul, hol lakik, honnan jött? Mire legközelebb látom úgyis elfelejtem. Megyek-e ma este diszkóba? Mit csináltam ma? Hogy tetszik Edinburgh? Miért jöttem ide tanulni? Aztán ugyanezek a kérdések a következő emberrel. C'mon man, give me a break! Mindjárt olyan freekoutolok, hogy beszartok. Eszembe jutott Martin tavalyi TOK előadása, arról, hogy ha az embernek nincsen választási lehetősége, az boldogtalansághoz vezet. Viszont ha túl sok van, az is, mert nem tudja mit válasszon.
Szóval ezért nem köszön nekem az a személy, akivel reggel együtt megyek a liftben? Ő tudatosan próbálja csökkenteni a választási lehetőségeit, hogy kivel barátkozik? Lehet, hogy nekem is ezt kéne csinálnom és ahelyett, hogy minden nap más társaságba mennék haverkodni ki kéne kötnöm egynél és mindig velük lenni. De hát, azok akikkel én lenni akarok épp kispesten vannak a földszint 3as teremben, az ifigyűlésen. Vagy annak már lehet h vége és most éppen az Aquaparkban vannak és azt üvöltik, hogy

Isten éltesse Sall Csabát, aki 20 éves lett!:)

dekorésön

Feldíszítettem a szobámat. Így jobban érzem magam benne. Ha most valaki bejönne, akkor azt hinné, hogy egy magyar és egy olasz lakik itt. Pedig én vagyok mind a kettő a szobatársamnak meg nincs mit kiraknia. Rájöttem, hogy kevés fényképem van otthonról, a barátokról. Jó lenne többet kirakni.

2011 Budapest - UWCAD Street Performance - Hosters Wanted!

Január 9-én ellepik Budapestet a nemzetközi (UWCAD) diákok egy hétig. Itt lesz ugyanis a minden télen megrendezésre kerülő Street Performance. Ez nagyjából azt jelenti, hogy szórakoztatni fogják a népet a Váci utcában, Deák téren és egyéb helyeken adományokért reménykedve. Az így összegyűjtött pénzt általában valamilyen jótékony célokra fordítják. Tavaly például egy a Haiti-beli földrengésben megsemmisült iskola újjáépítését támogattuk. Ezen kívül önkéntes munkákat is csinálunk általában, mint például idősek vagy fogyatékkal élők gondozása.
Két dologgal lehetne segíteni a projectet:
-Segíteni önkéntes munkát találni.
-Szállást adni a diákoknak.
Szóval, ha szívesen látnál vendégül 1-2 külföldi középiskolást írj nekem! Ez egy kiváló lehetőség nyelvgyakorlásra és arra, hogy külföldi barátokat szerezz! Segítséged nem marad meghálálatlanul!
Meg akkor is, ha ismersz valakit, aki ismer valakit, aki meg tudna szervezni valami jó kis önkéntesmunkát.
Köszönöm, hogy elolvastad!

Nem dolgozom én vasárnap! - Vasárnap én nem dolgozom!

Szombaton 8 órát dolgoztam. Azt akarta a főnök, hogy vasárnap is bemenjek, de nemet mondtam. Azért álljon meg a menet, heti 15 óráról volt szó én meg már a vasárnap nélkül is 25öt voltam bent.
A mai napom olyan volt mint amilyennek egy vasárnapnak lennie kell. Hajnalban hazakászálódás, pohár víz az ágy mellé tevés, délig alvás, kaja, net, tanulás, bicó, vacsi, tanulás, blogírás, poker, alvás.
Szóval leteszteltem a bicót. Bementem vele a Holyrood Parkba, aztán elmentem a tengerpartra. Elég dzsuvás. Látszik, hogy sok a kikötő, meg hogy el van városiasodva az egész. Egyszóval nem egy Italia. De azért belenyaltam; sós. Bele is mentem bokáig; biciklivel. Eldöntöttem, hogy azért lecserélek 1-2 kisebb alkatrészt ezen a bicón. Legalább tudom tesztelni a friss Paypal accountomat Ebayen. Hazafelé összefutottam egy magyar turistapárral.
Vacsi után pedig befejeztem az 1. matek assignmentemet (beadandót). Csütörtök a határidő, úgyhogy még van időm egyeztetni a többiekkel.
Pénteken volt az első Engineering Design lectrureöm. Egy pressuse cookot (kukta) kell majd megterveznünk kívülről, belülről, úgy hogy ne kerüljön 30fontnál többe a legyártása. Kár, hogy sosem figyeltem oda, amikor anyukám kukoricát főzött. A Solid Edge nevű programot használjuk. Érdekes.

Specialized P1 2009

Van bringám!!!:)De el kell, hogy meséljem részletesebben a történetet, mert nagyon boldoggá tett.

Tehát gumtreen (az a helyi bikemagapro) láttam egy hirdetést a bringáról 200fontért. Nagyon jó árnak gondoltam egy ilyen bringáért, talán még 250et is adtam volna érte. Megbeszéltünk a tulajjal egy találkozót este 9re a könyvtár elé. (Méghogy sose megyek könyvtárba!:) ) Előre kértem, hogy hozzon bringazárat, mert érdekelne, meg bármilyen más alkatrészt ha van, mert valamilyen módon akartam volna még alkudni. Vagy az árból le, vagy még extra alkatrészt.
Szóval 9kor találkoztunk is. Nagyon tetszett a bicó állapota, jobban mint vártam. Mondtam, hogy oké, korrekt, deal. Kérdezem, hogy és akkor a zárat hozta nekem, ugye? Hozta persze. Ugyanezt a zárat néztem ki magamnak már előre az 1ik boltban asszem 17 fontért. Megmutatta szépen hogyan kell kódot állítani rajta. Aztán adott még egy Truvativ XR kormányt, meg a bringa gyári stucniját. Kaptam egy vadonat új külsőt meg egy belsőt is. Már kezdtem szégyellni magam, hogy ennyi mindent elfogadok, amikor felkiáltott.
-Jajj, de hülye vagyok. Új fékpofák vannak a fékekben (BB5) és a régieket elfelejtettem elhozni neked, pedig még nincsenek teljesen elkopva. Hazaugrok érte ha gondolod és idehozom neked, csak várj meg!
Vissza is tért negyed óra múlva. Hozott még 2 pár alig használt fékpofát, egy tökjó első lámpát és egy Cateye hátsó lámpát is. Hogy nehogy megcsanúsíthassam azzal hogy ár akar verni, hozott még néhány alátétet és egy láncszemet is, hogy tényleg mindent odaadjon, ami ahhoz a bringához köthető.
Most már tényleg kezdtem úgy érezni, hogy átverem. Azon gondolkodtam, hogy melyik lenne jobb, ha adnék neki még egy 10est, vagy ha gyorsan elhúznék onnan. De segített dönteni, mert szépen minden jót kívánt és elbúcsúzott. Még bocsánatot is kért a végén, hogy nem engedett az árból lefele. Hogy miért adott nekem oda ennyi mindent 200fontért, amikor 300at is simán megérne, azt nem értem teljesen. Van aki azt mondta, hogy biztos nem értett hozzá. Ezt a lehetőséget ki is zárnám, mert kissé hiányosan vette a bringát ugyanezen az áron (ugyanúgy gumtreeról - láttam a hirdetést már akkor is) és ő maga egészítette ki és szerelte meg. A 13 éves fiának szánta szülinapi ajándéknak, de a srác inkább a WTP bmxét preferálja (érthető módon), úgyhogy nem kell neki. Ezek után az apa gondolom beismerte, hogy nem sikerült jól az ajándéka és olyan bánatos lett tőle, hogy hirtelen mindent el akart passzolni, ami erre a szörnyű emlékre emlékezteti, mint pl a tartalék alkatrészek. És mivel tudja, hogy ez alkalommal nem fognak a szüleim lámpát venni nekem azt is adott.
De mindez egy elég hülye elméletnek hangzik. Az igazság az lehet, hogy John egy tisztességes és nagyon rendes ember, akivel öröm volt üzletelni. Remélem még összefutok valamikor a fiával a Saughton Bike Parkban. :)

Edinburgh is a very livable city.

Edinburgh is a very livable city.

Vagy legalabb is kezdem ezt erezni. Lakhelyemtol fel orara van a Kings Buildings, ahol az oraim vannak. Fel ora a masik iranyba a munkahelyem. A munkahelyem kornyeken vannak a legjobb diszkok, ettermek meg barok. Az iskola foepuletei meg az iskolai bulik, kocsmak 15 percre vannak. Gyakorlatilag fel oran belul el tudok menni legalabb 5 tescoba, vagy egyeb supermarketbe, mint pl a Lidl. Furcsa, hogy itt nem a tesco a legolcsobb, mint otthon hanem a noname boltok, amikben altalaban indiai vagy pakisztani eladok vannak. A legtobb uzlet a Clerk streeten van.
Szepcipot kellett vennem az oltonyomhoz a munkahoz. A fonok mar az allasinterjun mondta, hogy ha felvesz, akkor vegyek magamnak egyet. Eleinte mindig a barna bringascipomben mentem dolgozni, ami egyan gaz volt, de legalabb szinvilagban stimmelt a fekete oltonyomhoz. Aztan a multkor a zsemleszinu turacipomben mentem dolgozni es ra is kerdezett:
-Ma ebben fogsz dolgozni?
-Igen. Sajnos, amig nem kapom meg az elso fizetesemet nem tudok magamnak uj cipot venni. Arra gondoltam, hogy legkozelebb peldaul a szakadt feher nikeimban jovok.

Ugyan kaptam tőle egy fekete pontot, de az üzenet megtette sürgető hatását.
Ez boven eleg is volt egy uj, unneplos cipore, amit a Clerk street legolcsobb cipoboltjaban a leertekelt utolso parok kozott talaltam meg 8 fontert. Ugy ereztem ez az uzlet made my day, ugyhogy beneztem meg nehany uzletbe hazafele. Vettem egy idos indiai hazaspartol 2 tekercs celluxot 1.20fontert, amit meg mindig draganak talalok, de az ilyen apiszkellekek nagyon dragak ellefele. Egy spiralfuzet 2 font...
Aztan talaltam egy hasznalt elektronikai cikk boltot, ahol voltak DJ keverok 30 fontert, DJ CDlejatszok 20000ftert, egy Play Station 4 fontert, DVDk 1-2 fontert ez meg egy csomo nyalanksag. Nem vettem semmit, de erdekes volt nezegetni a dolgokat, pl a gitargyujtemenyuket. Azt is megtanultam itt, hogy a hasznalt cikket nem illik magyarrol leforditva used stuffnak hivni, hanem second hand stuffnak szeretik hivni. Vegulis ertheto.
Industrial Management oran eddig egyetlenegy konyvet ajanlott a tanar: a The Goal-t Goldrattol az Cox-tol. De ezt az egyet annyit dicseri, hogy ugy dontottem szerzek egyet. Allitolag ez egy regeny, ami egy manager dolgairol beszel es sokat tanit uzletrol. Korbejartam tehat a kornyek second hand! konyvesboltjait, de sehol nem talaltam. Csak a kornyek legnagyobb es legdragabb konyvaruhazaban talaltam ra 18 fontert, de annyit meg nem szanok ra. De szerencsere nem voltam rest az interneten is korulnezni egy kicsit es 750 ftos kartyabeterheles elleneben az Ebay egyik top-sellerje tegnap mar postara is adta.
Hazafele meg beugrottam egy eleg piaszakuzletbe. Megkerdeztem az eladot, hogy mennyi egy uveg Lagavulin, aki annyira megorult annak, hogy en az o kedvenc whiskyje utan erdeklodok, hogy habar egyertelmu volt, hogy az o piai az en keretemen kivul esnek megkinalt 2 kor kostoloval. Mogottem meg csak gyult a sor, mert olyan jol elbeszelgettunk.
Mar nagyon ehes voltam, eppen ezert a 2 whisky csak meg jobbkedvuve tett es siettem haza kajalni.

Elkísértek az iskolába?

Megkaptam!:) Be is vagyok osztva heti 15 órára. Hétfőn 6, pénteken 3 és szombaton 6, de az a jó, hogy ez elég rugalmas és nem is végleges.

Dorka blogja megihletett és én is csináltam néhány képet a szobám ajtajától az iskoláig.

Tehát, történt egyszer réges régen, kábé 3 nappal ezelőtt, hogy felkeltem reggel 7kor, hogy iskolába mehessek. Elkészültem jó igényesen és elindultam lefelé a hotelszobámból

, ami a 4. emeleten tartózkodik, tehát célszerű volt lifttel mennem.

Landolás után a kintről beszűrődő napfény a liftből úgy húzott át a hallon, mint egy mézes madzag

mivel valójában szakadt az eső.

"A hétszázát!" - káromkodtam el magamat véletlenül - "Na mindegy, úgyis meg kell még reggeliznem." - jutott eszembe a gondolat

Szóval megcéloztam a menzát, amit helyi nyelven dzsélyemmszíszínek (JMCC) hívnak. Út közben gyönyörködtem egy kicsit a Pollock Halls adminisztrációs épületében.

Egy perc múlva meg is érkeztem.

Be is mentem.

Szedtem is kaját.

Piát elfelejtettem. Azért vissza kellett mennem.

Le ültem egymagamban egy nagy üres asztalhoz. Dehogy egymagamban, mert mindjárt körbeült egy öt fős brit cserkészlánycsapat. A velem szemben ülő kolbászt reggelizett babbal. Le akartam fényképezni, de megharapott.

Gyorsan ettem, nehogy bezárjon az iskola. Dolgomra indulván észrevettem, hogy a bal oldalamon ülő lány nem is volt olyan csúnya. Mint kiderült ő nem is brit volt, hanem német...

A hátsó bejáraton hagytam el a campust, hogy megnézzem rövidebb-e így. Kb ugyanolyan hosszú, de szebb.

Majd kiértem az utcára, ahol szembe jöttek a buszok...a forgalommal:)

Kicsit egyenesen kell menni, aztán itt, oda be balra.

Igen, oda be, és ott kb 10 percig egyenesen, néhány kereszteződésen is át.

Aztán annál a furcsa üvegfalú épületnél megint balra.

Azon kb 20 percet egyenesen kell menni. El kell hagyni a Tescot,

a benzinkutat

az üvegajtós templomot,

a Royal Bank of Scotlandot,
aztán még egyenesen kell menni tovább.

De végülis azon kívül, hogy hosszú meg szakad az eső nem olyan rossz, mert út közben lehet gyönyörködni a jellegzetesen szép házakban

Aki pedig nem szereti a szép házakat, az menjen taxival!

Így vagy úgy, az út végén úgyis ott vár minket a Kings Buildings egyetemi épület együttes.

és kezdetét veszi az előadás.

Már csak a professzor hiányzik...ugye jó épületbe jöttem?