Szentimentális reggel

Tegnap suli után lenyomtam egy 7 órás munkát. Megnéztem végre a várnegyedben lévő lakásainkat. Nekem nagyon tetszettek, igaz nem vagyok túl finnyás. Aztán el kellett kísérnem egy potenciális bérlőt az egyik lakásunkba. Egy 33 éves francia hapsi volt, kicsit flúgos. Összevissza mesélt, hogy ő mesterszakács volt, meg Szarajevóban mesterlövész a háborúban, most meg fényképész egy kis digitális kamerával. Állítólag legalább 50 országban volt és most próbálja eladni a képeit. Na, mindegy, szerintem kicsit ügyefogyott volt. Persze ez engem nem zavart, jól elbeszélgettünk. Igaz kezdett kicsit fárasztó lenni, hogy mindig mindenért újból visszakérdez, de hát a vendég az első, nem?:) Csak az nem tetszett, ahogy néhány kollégám viszonyult hozzá. Kinevették és utána mondták, hogy idegesítette őket. Nem ártott volna nekik is egy UWC experience.
Ma pedig kedd van, nincs kötelező suli. Délután jó volna bemenni, hogy a kuktámon dolgozhassak, de még nem döntöttem el. A bringám első agya folyton kikotyog, máskor meg megszorul és most úgy összeszorult, hogy ki sem tudom szedni belőle a tengelyt békés módszerekkel. Úgyhogy reggeli után elmentem a közeli Homebase áruházba harapó meg vízpumpafogót venni. Az olyan mint otthon az OBI. Kicsit honvágyam lett, mert sokat jártunk régen Anyuval s Apuval az OBIba. Na meg a karácsonyi díszek is ki voltak már állítva. A bútoroknál eszembe jutott, hogy amikor az első külföldi félévem után mentem haza egyből elmentünk fotelt nézni a nagypapámnak karácsonyra. Hazafelé egy tacskószerű kutyát sétáltatott egy nő, erről Anyum gyermekkori kutyája jutott eszembe, akiről én persze csak szájhagyomány útján hallottam. Meg aztán barna is volt a kuty, mint a magyarvizslák.:) A közeli általános iskolában pedig épp "udvariszünet" volt és a gyerekek fogócskáztak. Erről meg nem is mondom mennyi minden jutott eszembe. Már a célegyenesben voltam, amikor szembe kocogott egy lány, akit ismertem. Megállt miattam és arra panaszkodott, hogy milyen rég nem beszélgettünk, hívjam fel ha megyek valahova. Erről eszembe jutott, hogy tegnap a szomszéd srác mondta azt, hogy nyugodtan menjek át hozzá ha unatkozok. Meg aztán van még olyan ember, aki mostanában sokkal több figyelmet szentel nekem, mint amúgy szokott. Vajon véletlen egybeesések ezek? Vagy csak én vagyok túl sértődékeny? Vagy lehet, hogy mindig így van, csak most az egyik ember kedvessége rávilágított a másik emberére, mint a pszichológiai naphasonlatban? Vagy lehet, hogy az árnyékát egy alaknak túl sötétnek látom mint amilyen az valójában, mint a barlanghasonlatban? Nem tudom, nekem kuktát kell terveznem...