Hejhó!

Tehát mint mondtam leesett az első hó. És 2 napja kisebb nagyobb szünetekkel folyamatosan esik lefelé. A mai napomat szinte teljes egészében egy matekfeladatra szenteltem. Olyan izgalmas volt, hogy alig hallottam meg, amint odakint kb 50 diák hócsatázik. (A brit szarkazmus van a hangomban.) Magamra sem ismertem, hogy nem megyek közéjük. Begyöpösödöttnek éreztem magam. Hiába, ha valakivel, akkor én a kutyámmal akartam a hóban fetrengeni. Lehet azért is jutott eszembe Astor, mert a szobatársam tegnap kapta a hírt, hogy meghalt a kutyája.:(
Végülis se ki se be, vagy be is meg ki is, kiálltam az erkélyre és onnan lövöldöztem a lentieket. Nem mondanám, hogy növekedett a népszerűségem, de hát a harc legyen harc!
Aztán amikor már kezdett sötétedni eszembe jutott, hogy lövök pár képet.

Tegnap leadtam a kuktám. Megvolt az utolsó előadásom. Most már csak vizsgáim lesznek: 7,10,13 és 16-án.

Ma vettem egy teniszütőt. Aztán ki is próbáltuk Walterral.
Este dolgoztam es amint kileptem az irodabol elkezdett szakadni a ho. Szep, romantikus volt!:) Milyen erdekes hogy ugyanazon a napon esett le az elso ho Edinburghban, mint Budapesten.

Röviden ennyit erdemes tudni a mamrol!:)

Mindenki vegyen fel sapkát!

Csak egy rövid történet mielőtt (talán utoljára) nekiugrom a kuktámnak:
Rejtélyes okoknál fogva kb minden második v harmadik nap látom ugyanazt a lányt, amikor megyek reggelizni. Ő mindig akkor jön vissza. Csak pár szobával lakik mellettem. Kicsit ketyósnak tűnik, ahogy mozog, meg sose néz rám. Ezen kívül folyton a felkarjait dörzsöli a tenyerével, mert fázik és gondolom olyan hülye, hogy ezt minden reggel újból elfelejti. Vagy talán csak reménykedik egy szebb, melegebb napban. Na, ma MÉG RAJTA IS KABÁT VOLT, szal kezd k.va hideg lenni!!!

A házibuli és a kukta története

Hát, ez a hétvége nem marad túl emlékezetes.
Pénteken néhány brékes haverom házibulit szervezett. Facebookon is küldtek meghívót, ahova 8 órás kezdés volt írva. Persze illik egy kicsit késni, úgyhogy 21:15re mentem. Besétálok a lakásban félénken, hisz még sosem jártam arra. Semmi zene, semmi zaj.
"Halló! Itt van a fergeteges házibuli?"
Erre egy álmos fej kibújik az egyik szobából. "Kicsit korán jöttél. Ki vagy?"
"Tom egyik brékes haverja vagyok."
"Ohh, szevassz ember, fáradj beljebb, érezd magad otthon. Tom éppen zuhanyzik, de menj csak be a konyhába ott Playstationözik az 1ik lakótársunk, mindjárt rászólok, hogy kapcsolja ki."
Szóval én voltam az első vendég, de ez nem volt baj, mert legalább megismertem a szervezőket a buli előtt. Lementem velük a boltba. Amikor beálltunk a sorba Angus, az egyik lakótárs ismerte az előttünk várakozó tagot.
"Hi Jacoub! Hogy vagy? Héj, figyu már, akkor ti mindketten magyarok vagytok, nem?"
És egy hosszú csöndes pillanat következett, amikor egymásra meredtünk az új sráccal és köpni nyelni nem bírtunk a meglepettségtől. Végül ő rakta össze az első magyar mondatot, amely ilyen bonyolultra sikeredett: "Te is magyar vagy." "Igen"
A barátkozást az utcán folytattuk és érdekes módon ő egy olyan magyart sem ismer, akit én igen és fordítva. De aztán kezdtem lefagyni és visszavacogtam magam a lakásba. Már kezdtem elhinni, hogy itt még ma buli lesz, mert a többiek is kinyitották első sörüket. Jobbnál jobb hányós sztorikat meséltek egymásnak, mikor megjelentek az első csajok is, én meg emlékeztettem őket, hogy nem kanbuliban vagyunk, úgyhogy lehet témát kéne váltani. Éjfélre meg is telt a lakás és kezdtem magam egy romkocsma diszkójában érezni. Majd megérkezett még egy brékes, aki Harry Pottert nézett a moziban, és ez egy jó kis breakdance battle-t generált, amiben egyértelműen alul maradtam, de mivel jófejek voltak a srácok ezt nem éreztették.
Olyan jóra sikeredett azt est, hogy 5 óra körül én voltam az utolsó aki hazament. Ez kissé megnehezítette a másnapos 8 óra munkát, hiszen 10kor már az irodában kellett lennem. A nap fénypontja az volt, hogy este 2 órát Skypeoltam Anyuval és Apuval. Ez persze nem kritika!:D
Sajnos azt hittem, hogy majd vasárnap a nap felébreszt. De mivel egész nap nem is lehetett látni a napot, ezért sajna csak 14:30kor sikerült két lábra emelkednem. Ez, meg az éltető eső által el is felejthettük Walterral a mára tervezett teniszt. Két óra múlva már rá is telepedett a sötétség Edinburghra. Walter az NFL (amerikaifoci) bajnokságba én meg a kuktámba merültem. Végre sikerült elkészülnöm a dizájnnal és mindjárt elkezdem dokumentálni is.

Szentimentális reggel

Tegnap suli után lenyomtam egy 7 órás munkát. Megnéztem végre a várnegyedben lévő lakásainkat. Nekem nagyon tetszettek, igaz nem vagyok túl finnyás. Aztán el kellett kísérnem egy potenciális bérlőt az egyik lakásunkba. Egy 33 éves francia hapsi volt, kicsit flúgos. Összevissza mesélt, hogy ő mesterszakács volt, meg Szarajevóban mesterlövész a háborúban, most meg fényképész egy kis digitális kamerával. Állítólag legalább 50 országban volt és most próbálja eladni a képeit. Na, mindegy, szerintem kicsit ügyefogyott volt. Persze ez engem nem zavart, jól elbeszélgettünk. Igaz kezdett kicsit fárasztó lenni, hogy mindig mindenért újból visszakérdez, de hát a vendég az első, nem?:) Csak az nem tetszett, ahogy néhány kollégám viszonyult hozzá. Kinevették és utána mondták, hogy idegesítette őket. Nem ártott volna nekik is egy UWC experience.
Ma pedig kedd van, nincs kötelező suli. Délután jó volna bemenni, hogy a kuktámon dolgozhassak, de még nem döntöttem el. A bringám első agya folyton kikotyog, máskor meg megszorul és most úgy összeszorult, hogy ki sem tudom szedni belőle a tengelyt békés módszerekkel. Úgyhogy reggeli után elmentem a közeli Homebase áruházba harapó meg vízpumpafogót venni. Az olyan mint otthon az OBI. Kicsit honvágyam lett, mert sokat jártunk régen Anyuval s Apuval az OBIba. Na meg a karácsonyi díszek is ki voltak már állítva. A bútoroknál eszembe jutott, hogy amikor az első külföldi félévem után mentem haza egyből elmentünk fotelt nézni a nagypapámnak karácsonyra. Hazafelé egy tacskószerű kutyát sétáltatott egy nő, erről Anyum gyermekkori kutyája jutott eszembe, akiről én persze csak szájhagyomány útján hallottam. Meg aztán barna is volt a kuty, mint a magyarvizslák.:) A közeli általános iskolában pedig épp "udvariszünet" volt és a gyerekek fogócskáztak. Erről meg nem is mondom mennyi minden jutott eszembe. Már a célegyenesben voltam, amikor szembe kocogott egy lány, akit ismertem. Megállt miattam és arra panaszkodott, hogy milyen rég nem beszélgettünk, hívjam fel ha megyek valahova. Erről eszembe jutott, hogy tegnap a szomszéd srác mondta azt, hogy nyugodtan menjek át hozzá ha unatkozok. Meg aztán van még olyan ember, aki mostanában sokkal több figyelmet szentel nekem, mint amúgy szokott. Vajon véletlen egybeesések ezek? Vagy csak én vagyok túl sértődékeny? Vagy lehet, hogy mindig így van, csak most az egyik ember kedvessége rávilágított a másik emberére, mint a pszichológiai naphasonlatban? Vagy lehet, hogy az árnyékát egy alaknak túl sötétnek látom mint amilyen az valójában, mint a barlanghasonlatban? Nem tudom, nekem kuktát kell terveznem...

A Halloween rémeket hoz

A nagymamám a szememre hányta, hogy miért nem írok már 10 napja. Igaza van.

Ez a hét talán a legsűrűbb mindeddig. Vasárnap egy Halloween bulival kezdtük Bálint lakásán, ami után valami diszkóban kötöttünk ki. De hajnali háromkor úgy zárták be a helyet, mintha lekapcsolt volna az agregátor. Szám közepén hang kikapcs, ZÁRÓRA! Otthon bezzeg, amíg van vendég nyitva szokás maradni, nem?

Másnap reggel 8kor 1 órába telt mire felültem az ágyamból. Addigra már el is késtem az 1. órámról, de még mindig volt 2. Mire sikerült a filctollat lemosni az arcomról feltűnt, hogy még mindig félálomban vagyok. Tudtam, ha be is megyek órára át fogom aludni, vagy ami mégrosszabb, megbüntet a rendőr, hogy milyen vörös és lila a szemem. Beláttam tehát, hogy ma bizony lógni fogok.

Jót aludtam, délután dolgoztam, aztán pedig neki láttam a leckéknek.

Erre a hétre 3 beadandóm van. Szerdára egy Fluid Mechanics mérési jegyzőkönyv, csütörtökre matek, péntekre pedig egy Structural Mechanics jegyzőkönyv. Így aztán az elmúlt pár napom rájuk is ment. Ez még eddig rendben is volna, csak időközben megtudtam, hogy a Mechanical Engineering Design project vázlatát jövő hétfőre kell beadni.

Egy pressure cooker, alias kuktát kell megterveznie mindenkinek, egyedül. Nem viccelek. A Solid Edge V20 programmal meg kell rajzolni minden egyes alkatrészt, majd egy kis mérnöki és gazdasági beszámolót tartani, hogy miért olyan, amilyen. Szerencsére nem lesz pontozva, de azért muszáj valami értékelhetőt beadni. Úgyhogy le is mondtam a holnapi melót, hogy ezzel foglalkozhassak. Most befejezem még a SM-t, aztán holnapról kuktával fogok aludni.

Aztán nehogy rémeket álmodjak... :)