2010. szeptember 30., csütörtök

Edinburgh is a very livable city.

Edinburgh is a very livable city.

Vagy legalabb is kezdem ezt erezni. Lakhelyemtol fel orara van a Kings Buildings, ahol az oraim vannak. Fel ora a masik iranyba a munkahelyem. A munkahelyem kornyeken vannak a legjobb diszkok, ettermek meg barok. Az iskola foepuletei meg az iskolai bulik, kocsmak 15 percre vannak. Gyakorlatilag fel oran belul el tudok menni legalabb 5 tescoba, vagy egyeb supermarketbe, mint pl a Lidl. Furcsa, hogy itt nem a tesco a legolcsobb, mint otthon hanem a noname boltok, amikben altalaban indiai vagy pakisztani eladok vannak. A legtobb uzlet a Clerk streeten van.
Szepcipot kellett vennem az oltonyomhoz a munkahoz. A fonok mar az allasinterjun mondta, hogy ha felvesz, akkor vegyek magamnak egyet. Eleinte mindig a barna bringascipomben mentem dolgozni, ami egyan gaz volt, de legalabb szinvilagban stimmelt a fekete oltonyomhoz. Aztan a multkor a zsemleszinu turacipomben mentem dolgozni es ra is kerdezett:
-Ma ebben fogsz dolgozni?
-Igen. Sajnos, amig nem kapom meg az elso fizetesemet nem tudok magamnak uj cipot venni. Arra gondoltam, hogy legkozelebb peldaul a szakadt feher nikeimban jovok.
Ugyan kaptam tőle egy fekete pontot, de az üzenet megtette sürgető hatását.
Ez boven eleg is volt egy uj, unneplos cipore, amit a Clerk street legolcsobb cipoboltjaban a leertekelt utolso parok kozott talaltam meg 8 fontert. Ugy ereztem ez az uzlet made my day, ugyhogy beneztem meg nehany uzletbe hazafele. Vettem egy idos indiai hazaspartol 2 tekercs celluxot 1.20fontert, amit meg mindig draganak talalok, de az ilyen apiszkellekek nagyon dragak ellefele. Egy spiralfuzet 2 font...
Aztan talaltam egy hasznalt elektronikai cikk boltot, ahol voltak DJ keverok 30 fontert, DJ CDlejatszok 20000ftert, egy Play Station 4 fontert, DVDk 1-2 fontert ez meg egy csomo nyalanksag. Nem vettem semmit, de erdekes volt nezegetni a dolgokat, pl a gitargyujtemenyuket. Azt is megtanultam itt, hogy a hasznalt cikket nem illik magyarrol leforditva used stuffnak hivni, hanem second hand stuffnak szeretik hivni. Vegulis ertheto.
Industrial Management oran eddig egyetlenegy konyvet ajanlott a tanar: a The Goal-t Goldrattol az Cox-tol. De ezt az egyet annyit dicseri, hogy ugy dontottem szerzek egyet. Allitolag ez egy regeny, ami egy manager dolgairol beszel es sokat tanit uzletrol. Korbejartam tehat a kornyek second hand! konyvesboltjait, de sehol nem talaltam. Csak a kornyek legnagyobb es legdragabb konyvaruhazaban talaltam ra 18 fontert, de annyit meg nem szanok ra. De szerencsere nem voltam rest az interneten is korulnezni egy kicsit es 750 ftos kartyabeterheles elleneben az Ebay egyik top-sellerje tegnap mar postara is adta.
Hazafele meg beugrottam egy eleg piaszakuzletbe. Megkerdeztem az eladot, hogy mennyi egy uveg Lagavulin, aki annyira megorult annak, hogy en az o kedvenc whiskyje utan erdeklodok, hogy habar egyertelmu volt, hogy az o piai az en keretemen kivul esnek megkinalt 2 kor kostoloval. Mogottem meg csak gyult a sor, mert olyan jol elbeszelgettunk.
Mar nagyon ehes voltam, eppen ezert a 2 whisky csak meg jobbkedvuve tett es siettem haza kajalni.

2010. szeptember 25., szombat

Elkísértek az iskolába?

Megkaptam!:) Be is vagyok osztva heti 15 órára. Hétfőn 6, pénteken 3 és szombaton 6, de az a jó, hogy ez elég rugalmas és nem is végleges.
Dorka blogja megihletett és én is csináltam néhány képet a szobám ajtajától az iskoláig.
Tehát, történt egyszer réges régen, kábé 3 nappal ezelőtt, hogy felkeltem reggel 7kor, hogy iskolába mehessek. Elkészültem jó igényesen és elindultam lefelé a hotelszobámból
, ami a 4. emeleten tartózkodik, tehát célszerű volt lifttel mennem.
Landolás után a kintről beszűrődő napfény a liftből úgy húzott át a hallon, mint egy mézes madzag
mivel valójában szakadt az eső.
"A hétszázát!" - káromkodtam el magamat véletlenül - "Na mindegy, úgyis meg kell még reggeliznem." - jutott eszembe a gondolat
Szóval megcéloztam a menzát, amit helyi nyelven dzsélyemmszíszínek (JMCC) hívnak. Út közben gyönyörködtem egy kicsit a Pollock Halls adminisztrációs épületében.
Egy perc múlva meg is érkeztem.
Be is mentem.
Szedtem is kaját.
Piát elfelejtettem. Azért vissza kellett mennem.
Le ültem egymagamban egy nagy üres asztalhoz. Dehogy egymagamban, mert mindjárt körbeült egy öt fős brit cserkészlánycsapat. A velem szemben ülő kolbászt reggelizett babbal. Le akartam fényképezni, de megharapott.
Gyorsan ettem, nehogy bezárjon az iskola. Dolgomra indulván észrevettem, hogy a bal oldalamon ülő lány nem is volt olyan csúnya. Mint kiderült ő nem is brit volt, hanem német...
A hátsó bejáraton hagytam el a campust, hogy megnézzem rövidebb-e így. Kb ugyanolyan hosszú, de szebb.
Majd kiértem az utcára, ahol szembe jöttek a buszok...a forgalommal:)
Kicsit egyenesen kell menni, aztán itt, oda be balra.
Igen, oda be, és ott kb 10 percig egyenesen, néhány kereszteződésen is át.
Aztán annál a furcsa üvegfalú épületnél megint balra.
Azon kb 20 percet egyenesen kell menni. El kell hagyni a Tescot,
a benzinkutat
az üvegajtós templomot,
a Royal Bank of Scotlandot,
aztán még egyenesen kell menni tovább.
De végülis azon kívül, hogy hosszú meg szakad az eső nem olyan rossz, mert út közben lehet gyönyörködni a jellegzetesen szép házakban
Aki pedig nem szereti a szép házakat, az menjen taxival!
Így vagy úgy, az út végén úgyis ott vár minket a Kings Buildings egyetemi épület együttes.
és kezdetét veszi az előadás.
Már csak a professzor hiányzik...ugye jó épületbe jöttem?




2010. szeptember 22., szerda

Tantárgyaim, állásinterjú

Szóval igen, elkezdődött az iskola. Az első napomon egyből 3 előadásom volt reggel 9 és 12 között. Sajnos az az épületegyüttes (Kings Buildings), ahol az én óráim vannak 30 perc sétára vannak, úgyhogy 7 körül el kellett kezdenem ébredezni.

A tantárgyaim:
-Industrial Management: Ez az egyetlen humán tantárgyam. Ebből látszik, hogy nem csak simán gépész vagyok, hanem ott van a "with management" rész is. Az idei kreditjeim harmadát adja, tehát elég fontos. 4 főbb része van: Economics, Human Resources Management, Marketing, Accounting. Érdekesnek tűnik és a tanár is jó, igaz abból minden témára más lesz. Egyelőre az Economics van, azt tudom követni, mert részben ismétlés.
-Mathematics for Elec/Mech Eng: Kicsit ismétlés, de így is nagyon oda kell figyelnem, hogy tudjam követni, mert a tanár elég pörgős. Sztem üzbég, perzsa v vmi ilyesmi lehet, de idegesítő tanult-amerikai akcentusa van. Asszem át kell majd néznem az IB anyagot...
-Fluid Mechanics: A tanár rendesnek tűnik, meg kicsit hanyagnak is. Mondta, hogy ő szabadidejében is gyakran foglalkozik folyadékokkal.:) Meg azt is mondta, hogy már feltöltötte volna nekünk az anyagot a netre, de nagyon szép idő volt a hétvégén. :) Tök új az anyag, de eddig nem tűnik túl nehéznek.
-Structural Mechanics: Ez sima statikának tűnik. Elég gyorsan haladunk, de elég logikus, szal nem hiszem, hogy nehéz lesz. A 2. előadáson rájöttem, hogy tulajdonképpen pontosan erről írtam az EEmet.
-Mechanical Engineering Design: Erről még semmit nem tok, mert még nem volt, de asszem számítógépes tervezést foglal magába (CAD).

Tegnap voltam állásinterjún egy lakáskiadó cégnél. Kb 5en voltak az irodában. Volt aki öltönyben volt, de azért mindenki kinézett valahogy. Kivéve egy tagot, akin térd fölé érő rövidnadrág, atléta és egy gyapjú mellény meg túrabakancs volt. Ő volt Dave, a menedzser. Be sem mutatkozott rendesen, csak kimentünk az utcára és megsorozott néhány kérdéssel.
-Miért nem öltönyben jöttél?
-Gondoltam annyira nem lesz komoly az esemény, meg különben is csak egy kis családias cégről van szó, azon kívül a keresztneveddel írtad alá a levelet nem a vezetékneveddel, szal gondoltam megengedhetem magamnak, hogy ennyire informális legyek.
-Rendben, de a próbanapodra öltönyben kell, hogy gyere.
-Rendben, de ez a kopott Nike, amiben 3 éve bringázom a legünnepélyesebb cipőm, szal ne lepődj majd meg.
-Nem bánom, de ha felveszlek, akkor vegyél egy rendes cipőt. Nem tudnálak elképzelni precíz irodai munkára, de jó az önbizalmad, szóval salesmannek jó leszel. Gyere szombaton 10-re! Természetesen ki leszel fizetve.
Szóval ja, örülök neki. Remélem összejön.

2010. szeptember 19., vasárnap

Sportolói fizetés

Tegnap találkoztam mégegy magyarral, névszerint Katával. Elmentünk együtt falatmászni a gymbe, mert mint kiderült, ő is szereti. Ő csak a Masterját csinálja itt. Vmi speciális tanárképzésen van. Fogjuk még látni egymást az biztos.
Aztán elmentem a tescoba, mert be kellett szereznem 1-2 dolgot. Azt hittem hanyadtvágódok, amikor megláttam, hogy egy A4es vonalas spirálfüzet 2 fontba kerül! (az kb 700 ft) Kockásuk meg ráadásul nem is volt. Úgyhogy úgy döntöttem, hogy ez még várat magára, tescoban nem veszünk füzetet. Otthonnal ellentétben úgy néz ki, hogy itt egyáltalán nem a Tesco a legolcsóbb hely. Azt mondják a Lidl olcsóbb meg azok a helyek, ahol pakisztáni és/vagy indiai eladók vannak.
Este volt a nagy gólyabál. 9 körül kaptam a fülest, hogy nem is érdemes elindulnom, mert telt ház van és csak annyi embert engednek be, amennyi kijön. Azért 10-10.30 körül elindultam, hogy valami majd lesz. Szerencsémre a 2 Matteo már 1 órája ott dekkolt a sorban én pedig feltűnés nélkül beálltam közéjük. Így még fél óra alatt be is jutottunk. Mondhatjuk, hogy meg is érte, mert egész jó volt a party. A Basshunter-All I ever wantedra még battleoztunk is egyet egy másik breakessel. Ezek szerint tehát vannak. Azért már 1-2 körül meguntuk a dolgot és hazamentünk. Taxival! Életemben először járok buliba és onnan haza taxival. Na nem mintha én akarnám, de a lányok általában nyígnak érte és tulajdonképpen egész olcsón is kijön. Ha 5en vagyunk akkor csak 1 font fejenként. Az olcsóbb mint egy buszjegy, mert az 1.20. És tök feelingesek az itteni taxik. Érdekes, hogy mindig ott campel néhány a Pollock Hallsnál. Az itteniek sokat használják őket.
Szóval vége a gólyahétnek. Már ideje volt. Kezdtem unni a bulizást. Egyedül amiatt félek a jövő7től, mert nincs bringám s így fél órát kell gyalogolnom a suliba meg vissza is. Mostmár kéne egy rendesen.
Ma, vasárnap pedig a Pollock Halls of residence lakócampus 2 legnagyobb háza a Chancellors Court és a Holland House focimeccse volt. Én ugye az elsőben lakom, amelyik a legnagyobb, kb 400an vannak benne. Így, ugyan feliratkoztam, szinte biztos voltam, hogy nem lesz helyem a legjobbak között. Tévedtem, mert mindössze 4en jelentünk meg a megbeszélt találkán. Aztán még 2-3 embert valahonnan összekapartunk a maradék pedig a Holland House cserejátékosa volt, mert ők 20an is eljöttek. Ahhoz képest, hogy ők lőtték az első gólt elég szépen, 11:1re elvertük őket.:) Ebből 2t én lőttem, de olyan passzokból, hogy nehéz lett volna kihagyni őket. Életemben kb először játszottam meccset nagy, füves pályán. Természetesen focicipő nélkül és természetesen esőben. :) Szóval elég mókás volt, többet csúsztam mint futottam. Pár perccel a vége előtt szájbakönyököltek, kicsit vérzett meg megdagadt az ajkam, de nem vészes. Fájdalomdíjként a ház (CC) főnöke meghívott bennünket egy pizzára valamelyik estére.
Épp hazaértünk 4re, amikor is a házi csocsóbajnokság kezdődött. Öcsivel alkottunk egy párt és elég keményen megaláztuk a társaságot. A legtöbb gólt akkor kaptuk, amikor 5:2re nyertünk csak. Megérte a mészárlás, mert a nyereményünk 25 font volt, tehát fejenként 12,5 font.
Szóval kifizetődött ma a sportolásom és jó is volt.
Nem igazán tudom, hogy ma este mit csináljak. Rá vagyok már flesselve a holnapi sulira, de nem igazán tudok mit csinálni még vele. Azt hiszem ma este végre inkább Skypeolni fogok.:)

2010. szeptember 17., péntek

Arthur's seat

Tegnap felmentünk kb 70en az Arthur's seatre, a dombra ami itt van a rezidenciám mellett. Nagyon erős szél fújt és az eső is néha esett, néha elállt. A 2 olasszal voltam leginkább, de találkoztam néhány lánnyal, akik ismernek egy bizonyos Zsófit. Meg is adták a számát nekem, de én csak 9 számjegyet írtam le a 10ből, így nem tudtam felhívni. Remélem találkozok még velük, hogy pontosítsunk. Néhány kép:
Kilátás a szobámból:
Vonuló juhok:
A két Matteo:De hogy a fenébe kerül ide ez a freskó? Na mindegy. :)

Utána elmentem az első swing próbára, majd rajtaütésszerűen meglátogattam a magyarokat, kb fél óra keresgélés után a szomszédos utcában. Este skóc néptáncolni voltunk az egyetem egyik főtermében. Ma meg nyitottam bankszámlát, meg már a brit TB számom is úton van.

2010. szeptember 16., csütörtök

sétafika

Tegnap volt a Societies' and Sports" Fair, ami lényegében azt jelenti, hogy az összes iskolai klub/egylet kiállít magának egy standot és megpróbál minél több új tagot toborozni.
Engem elég sok érdekelt a sportok közül: trambulin, bringa, tenisz, breakdance, jéghoki, swing... de sajnos ez már nem UWC. Itt már keményen kell fizetni mindegyikért. Szóval nem tudom, hogy végül melyikhez csatlakozok, ha csatlakozok 1általán.
Aztán kipróbáltam azt a Sport Center-t, ahova múltkor elkísértem Kolost és Ildit. Falmászással kezdtem, amitől fél óra után leszakadt az alkarom. Akkor elkezdtem sorjában kipróbálni a menőbbnél menőbb kondigépeket, de nem akartam magamat nagyon meggyilkolni, hiszem egy csomó sportnak ezen a héten lesz még ingyenes próbája. Úgyhogy végül a jól bevált fekvő+felülés kombót csináltam. Minek is nekem kondibérlet? Amúgy azért, mert egy csomó sportot ennek a komplexumnak a tornatermében tartanak. Gondoltam ha lúd, akkor legyen kövér, ezután az uszodát is kipróbáltam, ahol Kolossal is összefutottam. Hazáig pedig futottam.
Együtt vacsoráztam 2 olasszal, akik közül az egyikkel tegnap találkoztam, szintén vacsinál. Az elég vicces volt: jött 2 srác, az egyik úgy köszönt, hogy "Hi, how u doin?" de még a szemembe sem nézett. Na mondom, ez amerikai. Tényleg az volt. A másikról pedig az 1. mondata után levágtam hogy olasz. Ő Matteo. Az akivel most vacsizott, az szintén Matteo. Szóval vacsi után a 2 Matteoval meg néhány lánnyal campus tourt tartottunk, megmutattuk egymásnak egymás szobáját. Aztán elindultunk a városba. Rohadt sokat sétáltunk, meg ücsörögtünk is. Egyedül az az 1 órás sorbanállás nem kellett volna, ami ahoz kellett, hogy lejussunk egy zsúfolt clubba, de a lányok ragaszkodtak hozzá. Na de összességében jó volt. Mivel Öcsi is csatlakozott hozzánk én jártam legjobban a nyelvekkel.
Ma még nemtom mit csinálok, de asszem kipróbálok 1-2 sportot/táncot délután. Az első óráim hétfőn lesznek. Addig tulajdonképpen nincs semmi más időhöz kötött dolgom.

2010. szeptember 14., kedd

Ismerkedés a környékkel

Úgy érzem mintha egy hete írtam volna utoljára, annyi történt az elmúlt 24 órában.
Szóval kedves Kolos körbevezetett a városban valamennyire. Mutatott jó boltokat, jó kajáldákat, az egyetem és a város egyes fontos épületeit. Aztán megmutatta hol lakik. Bemutatott a szobatársainak, akik:
Balázs, egy magyar másodéves
Ildi (Sud), magyar gólya, Balázs barátnője
Rafaelnek, a német lakótársuknak
Közben megjelent Andrew, egy phd tanuló, aki szintén beszél magyarul, mert magyar felesége volt.
Egyből tök jól kijöttünk. Kiderült, hogy mivel Balázs lőrinci és deszkás van egy csomó bmxes közöt ismerősünk és mivel Ildi a Karinthyra járt, ezért vele is. Kolos meg tanított kockázni.:)
Ezután elkísértem Kolost és Ildit az felújított iskolai konditerembe, hogy én is megnézzem. Nem szép dolog persze konditeremnek csúfolni, mert kb akkora mint az egész Europark. 100 font egy évre a bérlet a diákoknak, ami szerintem még magyar viszonylagban is olcsó. Főleg ha azt nézzük, hogy mennyi minden van benne, még uszoda is. Nem tudom, hogy megvegyem-e, mert én tőlem lehet benne 1 milliárd forintnyi csúcsminőségű kondigép is, én akkor is én akkor is inkább sportolok vagy max fekvőzőm, minthogy a vasat nyomjam. Aztán megláttam, hogy van mászóbérlet csak 40 fontért egy évre. Na ez már mindjárt jobban tetszett, igen ám, de azt csak a 100fontos bérlettel együtt lehet használni, szal az már 140 font plussz a cipő, heveder kölcsönzés, ami 2 font alkalmanként. Ha felszerelést is vennék akkor kb 200 font lenne, amit most kéne költenem. Akkor meg már inkább egy használt dirtbringát veszek 250-300fontért. De azért még a gólya7en elmegyek kipróbálni a termet meg a falat, mert ingyenes.
Este meg a headphones/silent partyra mentünk Walterral a szobatársammal és később Ildi is csatlakozott hozzánk. Vele nagyon jól elvoltunk, mert tulajdonképpen mi voltunk az egyetlen valamirevaló partytáncosok. Senki mást nem láttam dárézni, de mégcsak shuffleozni sem. A magyar kultúra mégiscsak rocks...:)
A 3-4 órás éjszakai alvásom után pedig felkeltem reggel 7kor, hogy az első iskolai jelenésemet tegyem. Az elsős mérnökkel a King's Buildingsbe mentem, ahol regisztrálás meg kis idegenvezetés volt. Kiderült, hogy nekem nem is kellett volna jönnöm, hiszen másodévesként kezdem az egyetemet. El is akart küldeni valami nő, hogy jöjjek vissza másfél óra múlva, mert akkor lesz a mi találkozónk. Megkérdeztem, hogy addig nem ülhetnék-e be az elsősök előadására, mert nincs mit csinálnom, meg kint hideg is van. Mondta, hogy nem. Gyanús volt, hogy ez hülyeség, úgyhogy ügyesen megtaláltam az előadást és immáron a Head of Mechanical Engineering (gépész dékán) -tól kérdeztem hogy miújság. Mondta, hogy jó hogy ha én is meghallgatom a beszédét, de holnap 10kor is jöjjek a 2.évesekkel. A másik időpont téves volt. Szóval igen, az egyetemen úgy látom valóban magamnak kell majd intéznem az ügyeket és senkinek ne higgyek el semmit, amig azt 2 különböző forrásból nem hallottam.
Aztán kicsit shoppingoltam a city centerben. Vettem pl University of Edinburghos pulcsit is meg 1-2 iparcikket a szobámba. Találtam vmi afrikai gyorséttermet, akik gyakorlatilag GYROSt/Kebabot csinálnak, csak kicsit máshogy.
Egyébként most egy darabig egyedül leszek a szobámban, mert Waltert hazaküldte az UK kormány, mert nincs még meg a vízuma. Ma reggel indult. Visszamegy az USÁba és ott kell megvárnia, hogy megérkezzen a vízuma. Aztán jön vissza. Elég röhejes. Legalább fizeti neki a skót állam a retúr jegyet.
Elég álmos vagyok, de azért ma este is lesz vmi buli természetesen. Gyűjtöm a karszalagokat, már van 5. :)

2010. szeptember 13., hétfő

Megjöttem! :)

Itt vagyok Edinburghban a Pollock Halls of residenceben, azon belül is a Chancellor's Court 4015 szobájában. Tegnap kb 4re értem ide. Apukám egyik ismerőse, nevezzük Áginak, volt olyan kedves, hogy értem jött a reptérre. Onnan elvittük Dorkát a glasgowi koleszába majd ide jöttünk.
Na de ami most jön azt el sem hiszitek. Megtaláltuk az épületet, amiben a szobám van, majd beszálltunk a liftbe, mivel a 4-en lakom. Erre megszólal egy apuka a gyerekéhez magyarul a liftben. Én úgy meglepődtem, hogy csak ennyit tudtam mondani:
-Hééééj! Ti is magyarok vagytok?
-Nahát, igen!
Nos mint kiderült valóban magyarok, csak már 13 éve Hong Kongban élnek és egy mixture nyelven beszélnek englishül meg in magyar.:) Sőt, mitöbb az apuka kiszúrta, a UWC-s bilétát a táskámon és mondta, hogy ők jól ismerik a hongkingi UWC-t, mer valami hasonlóban tanult a fiú és tanít az apa. És, hogy még kisebb legyen a világ az apuka testvére a Wekerlén lakik, pár sarokra tőlem.
Elbúcsúzkodtunk, majd Öcsivel (a magyar sráccal) elmentünk kajálni. Hát vmi eszméletlenül király a kaja. Hatalmas a választék, önkiszolgáló, lehet repetázni és finom is.
Este meg egy olyan 50 fős társasággal elindultam az éppen aktuális bulihelyre. Tanultunk egy kis skót néptáncot, majd egy diszkóban folytattuk az ismerkedést. Megvettem végülis a Fresher's Week Passt (gólyabérletet) 30 fontért, mert állítólag egész héten minden este m1ünk majd clubbingolni és bérlet nélkül 10 font lenne a belépő, avval pedig ingyenes. Egész jó volt a buli. Barátságosak voltak az emberek, mint az a BME-s vagy bármilyen más gólyahétről elmondható. A zene is jó volt, habár volt 1-2 (gondolom brit) szám, amit még sosem hallottam. Ez még nem is lenne baj. Csak az volt meglepő, hogy nagyon sokan ismerik. Ez pedig azért van, mert a legtöbb ember, akivel találkoztam az skót, angol, ír vagy amerikai. Alig találkoztam még nem angol anyanyelvivel. Emlékszem egy németre, egy görögre (aki a szomszédom) meg 2 latino cserediákra. Ezért aztán könnyen megjegyeztek, habár nem a nehéz nevem miatt, hanem azért mert magyar vagyok vagy legalábbis nagyon külföldi. Sőt még sosem voltam Nagy-Britanniában, ami szinte hihetetlen volt 1gyesek számára. És még Londonban sem. De végülis jó, hogy így kilógok a sorból. Volt, aki egy kicsit mintha lenézett volna, de általában egzotikumként tekintettek rám.
A szobatársam egyébként amerikai, New York mellől jött. Több mint 2 és fél évvel fiatalabb mint én és úgy érzem ezt tiszteli is valamilyen szinten. Jó alvó és nem horkol. Szóval jól megvagyunk.:) Mindig én veszem neki a piát, mert neki még nem adják ki. Amúgy általában idősebb vagyok az átlagnál és még többnek szoktak nézni. Sokan csak 17 évesek, mint pl Walter, a szobatársam is.
Nem igazán érzem, hogy sok programot szerveztek volna nekünk a gólyahétre, azon kívül, hogy már minden éjszakára kaptunk egy szórólapot vmi buliról. Amúgy elég drága a pia. Tegnap ittam egy sört 3,5 fontért (kb 1200ft) egy kocsmában. Ezekután már megkönnyebbülés volt a 2 fontos (700ft) sör a szórakozóhelyen. A tömények üvegben legalább 2x annyiba kerülnek mint otthon. Tehát 1 megoldás van: Munkát kell találni!:) Szerdára már be is hívtak egy állásinterjúra, amire még otthonról jelentkeztem.
Ebben a pillanatban barátkoztam össze a takarítónénimmel, mert jött szemeteszsákot cserélni. Mondta, hogy "Óóó, ismerek én egy magyart, aki itt lakott. Kolosnak hívják." Mondom dejó, mert én meg kb csak őt ismertem mielőtt jöttem. Neten találtam rá és sokat segített a készülődésben. A néni fel is hívta nekem Kolost telefonon. Megbeszéltük, hogy azon nyomban idejön és segít bevásárolni szennyeskosarat, tusfürdőt, meg egyéb kellékeket amiket nem tudtam otthonról hozni. Úgyhogy most (is) boldog vagyok, megyek is felvenni az esőkabátom.

2010. szeptember 11., szombat

Today is the first day of the rest of our lives.

Holnap megyek Edinburghba, ahol a University of Edinburghban fogok tanulni Mechanical Engineering with Management szakon. Egyből másodéves leszek, mert az IB-t olyan erősnek ítélték, hogy megadták az 1. évemet. Vicces, hogy ismét Dorkával együtt megyek, pont mint karácsony után itthonról vissza Duinoba, ugyanis Ő Glasgowban fog tanulni, ami kb 80 kmre van Edinburghtól, a suli pedig ugyanakkor kezdődik.
Fergeteges nyár volt ez a mostani. Ott kezdődik, hogy ilyen hosszú szünetem még sosem volt és gyanítom nem is lesz. Gyakorlatilag május 24-én volt évzáróm és csak szeptember 20-án kezdődnek az egyetemi óráim. Szóval több mint 4 hónapig nem kellett órákra járnom.
Hogy mit is csináltam ez idő alatt?
Dolgoztam Gradoban, voltam Lettországban és Fehéroroszországban. Nyaraltam, buliztam Zánkán, Balatonfüreden, Fövenyesen, Káptalanfüreden, Siófokon, Makádon, Soltvadkerten, Gyálon, Pilisen meg persze Budapesten a teljesség igénye nélkül. Jártam Szolnokon is...az egy olyan történet kezdete vagy vége, amelyet még én magam sem látok át...
Tegnap volt ifis búcsúbulim. Kaptam tőlük ajándékot is, egy pólót, amelyen egy csomó közös képünk van. Köszönöm nektek barátaim!:) Nem csak a pólót, hanem az összes szeretetet és mókát amivel megkínáltatok mostanában. Hogy is volt? A barátok: barátok! :)
Holnaptól életem egy új szakasza kezdődik. Habár részben a United World College-nak köszönhetem, hogy egy olyan rangos egyetemre megyek tanulni, mint a University of Edinburgh, a 2 éves duinoi interkultúrális kirándulásomnak vége.
Éppen ezért Én és a főszerkesztőm (az Apukám) úgy döntöttünk, hogy a www.attilainduino.blogspot.com blogot ünnepélyesen lezárjuk, és elkezdünk egy újat www.attilainedinburgh.blogspot.com néven. Így aztán az, akit a UWC, az EVIME vagy Olaszország érdekel, azok nem fognak meglepődni azon, hogy a nyitólapon vöröshajú, szeplős férfiak szoknyában dudálnak mindenképpen, akit viszont Edinburgh izgat, annak nem kell megtanulni az IB, SAT, TOK, EE, CAS és egyéb rövidítéseket. Akit a UWC élet érdekel, annak tudom ajánlani a zerom, Túry Márton blogját, aki most elsős Duinoban: http://mlogol.blogspot.com/
Köszönöm az olvasóimnak a figyelmét és remélem továbbra is figyelemmel fognak kísérni.
Végül, pedig had adjam meg a tartozásomat az idei nyári egy hetes lettországi tábor képeiből, ahol mint nemzetközi rendező voltam jelen:

http://picasaweb.google.com/114417273342292422482/GoGlobalGoGreenIlga#
http://picasaweb.google.com/114417273342292422482/GoGlobalGoGreenIlga2#
De ez a tábor a múlté. A jövőm (egy része) Edinburghban van:
http://www.iranyskocia.hu/
http://www.ed.ac.uk/home
És egy Green Day idézet jár a fejemben:
"Today is the first day of the rest of our lives."