A bulim és a barátok

Nézzétek mit kaptam szülinapomra!:)

Najó, csak vicceltem. Egyik nap találtam reggel suliba menet.

Pénteken nagyon királyat buliztunk! 6kor kezdtünk egy magyaros vacsorával. 7en voltunk! Aztán 7től kezdődött a buli. Jött még 4 magyar meg egy csomó nemzetközi. Itt volt az Anna is, aki általános iskolában volt osztálytársam 4 évig. Utána a Karinthyba ment IB-t csinálni és osztálytársa lett az Ildinek, aki most itt tanul Edinburghban. Anna épp Dundeeban tanul, és pont úgy jött látogatni a legjobb barátnőjét (Ildi), hogy az a szülinapomra esett. Szóval majdnem mindenki itt volt, akivel jóban vagyok errefelé. Egy percig nem unatkoztam, ami az ezelőtti bulikról nem mondható el.

Bemutatok pár barátot:

Ők Ildi (Sud) és Balázs.

Lisa (Ausztria), Bálint, Eirik (Norvégia): ők lakótársak; és jobb oldalon Rafael haldoklik, aki Sud, Balázs és Kolos szobatársa. Amint látjátok már itt is elterjedt a Perudo.:)

Ja, Ő pedig Kolos:

20 másodperc alatt rakja ki a Rubik-kockát, úgyhogy ő a császár!:)

Itt volt még Dávid, aki 13 éve Hong Konkban lakik, de a nagybátyja a Wekerlén, illetve Roland, aki egy másik edinburghi egyetemre jár. Mint kiderült vele is van 2 közös ismerősünk, mert a Némez Nemzetiségi Suliba járt Pesten. Kicsi a világ...

Ez meg vmi ergya bor, ami állítólag Made in Hungary:

(Amúgy ezek a képek nem a bulimon készültek, csak ilyen lightos esti mókázások.)

BOLDOG 20. SZÜLETÉSNAPOT!!!

(A társszerkesztő bejegyzése)

Teniszezni acélbetétesben???

Már régóta terveztük, hát kedden elmentünk a szobatársammal, Walterrel teniszezni. Itt van ugyanis hozzánk közel a Meadows park, ahol van kb egy tucatnyi teniszpálya, melyek ingyenesen használhatóak.

Persze a talaj minősége nem a legjobb, habbetonnal nevezném, ami elég random módon terelgeti a labdát. Jah, labda. Walter vett 3 dbot vhol a környéken. Kb 15 perc játék után a 3 labda 6 részre szakadt. Szerencsére nem igaz az a hiedelem, hogy a skótok fukarok, mert a mellettünk játszó társaság megajándékozott bennünket 3 normális labdával. Nagyon jól mulattunk és ami elég szerencsés, hogy szinte ugyanazon a szinten vagyunk Walterral. Elkezdtünk egy szettet játszani és 5 játékon át mindkettőnk hozta a saját adogatását. Aztán meg jött 2 srác, hogy nem akarjuk-e őket véletlenül a sárga földig alázni párosban. DE, hát így is lett.

Eldöntöttem, hogy veszek egy teniszütőt, mert ez így nem kóser, hogy mindig kölcsön kell kérnem valakitől.

Mostanában sok mindent várásolok Ebayről, most éppen ütőt, sisakot, pedált, meg dolgozósköpenyt (a laboratóriumi órákra) keresek. Tegnap vettem egy acélbetétes cipőt, mert az is követelmény a suliban. Sikerült gumtreen 30 fontért találnom egy second hand, de vadonat új Dr Martenst, ami boltban 60 font lenne.

Ünneplősnek is jó lesz, ha a másik szétmegy.:)

Csináltunk közös képet Walterral tenisz alatt, hogy kitegyük őket majd az ajtónkra kívülre.

Csakhogy mint kiderült ezt sem szabad. Már le is szedték az előző dekorációmat. Állítólag még belülre sem lenne szabad... Hát mi folyik itt?

1 hónap

Ma egy hónapja érkeztem. Elég hosszúnak tűnik. Könnyen megszoktam az itteni életet. Nem túl változatos, de egyenlőre az egész új.
Alapvetően elfoglaltabb vagyok, mint a többi ember körülöttem. Ez részben azért van, mert elsősökkel vagyok egy koleszban, hiszen én is gólya vagyok, csak egyből másodéves. Ezért aztán több iskolai teendőm van. Ráadásul a mérnökök általában reggel járnak suliba. Nekem pl minden nap 9-kor vagy 10-kor van az 1. órám. Ezen kívül én heti 20 órában dolgozom is, ami nem mondható el sokakról. Nem akarok sztereotípiákat építeni, de nekem nagyon úgy tűnik, hogy aki itt van, az vagy vmi fejlődő ország egyik legtehetősebb emberének (mint pl a kambodzsai királynak, nagyköveteknek, üzletembereknek) sarjai. Ez persze csak egy jelentős rész. A legtöbben skótok, angolok vagy amerikaiak, akiknek otthon is fizetniük kell az egyetemért, úgyhogy amúgy is bele van kalkulálva a családi jövedelembe az ilyesmi. Sokan edinburghiak mégis koleszba járnak, mondván így többet bulizhatnak. Hát ez így megy errefelé. Persze nem vagyok én egyedül a kelet-európai státuszommal. Vannak azért európaiak, akiknek ugyanolyan nehéz (sőt, nehezebb), mint nekem, hiszen nálu(n)k nem kell fizetni az iskoláztatásért. Ez úgymond egy luxus. Kiemelném még azt a jónéhány harmadévest, akik Erasmussal vannak itt csak fél évre. Az ilyenek nyilván azért jöttek, hogy világot lássanak, nyelvet tanuljanak, bulizzanak.
Szóval valami nem stimmel. Kb minden este megy az ivászat, beszélgetés, bulizás valahol a 100 méteres körzetemben. Néha, amikor unatkozom csak elkezdem járni a folyósókat és biztos, hogy 5 percen belül rátalálok egy ilyen csapatra. Beülök közéjük. Esetleg iszom is egy sört. És akkor most? Beszélgetni nem lehet, mert ahhoz túl nagy a zaj. Meg különben is, kit érdekel, hogy hogy hívják, mit tanul, hol lakik, honnan jött? Mire legközelebb látom úgyis elfelejtem. Megyek-e ma este diszkóba? Mit csináltam ma? Hogy tetszik Edinburgh? Miért jöttem ide tanulni? Aztán ugyanezek a kérdések a következő emberrel. C'mon man, give me a break! Mindjárt olyan freekoutolok, hogy beszartok. Eszembe jutott Martin tavalyi TOK előadása, arról, hogy ha az embernek nincsen választási lehetősége, az boldogtalansághoz vezet. Viszont ha túl sok van, az is, mert nem tudja mit válasszon.
Szóval ezért nem köszön nekem az a személy, akivel reggel együtt megyek a liftben? Ő tudatosan próbálja csökkenteni a választási lehetőségeit, hogy kivel barátkozik? Lehet, hogy nekem is ezt kéne csinálnom és ahelyett, hogy minden nap más társaságba mennék haverkodni ki kéne kötnöm egynél és mindig velük lenni. De hát, azok akikkel én lenni akarok épp kispesten vannak a földszint 3as teremben, az ifigyűlésen. Vagy annak már lehet h vége és most éppen az Aquaparkban vannak és azt üvöltik, hogy

Isten éltesse Sall Csabát, aki 20 éves lett!:)

dekorésön

Feldíszítettem a szobámat. Így jobban érzem magam benne. Ha most valaki bejönne, akkor azt hinné, hogy egy magyar és egy olasz lakik itt. Pedig én vagyok mind a kettő a szobatársamnak meg nincs mit kiraknia. Rájöttem, hogy kevés fényképem van otthonról, a barátokról. Jó lenne többet kirakni.

2011 Budapest - UWCAD Street Performance - Hosters Wanted!

Január 9-én ellepik Budapestet a nemzetközi (UWCAD) diákok egy hétig. Itt lesz ugyanis a minden télen megrendezésre kerülő Street Performance. Ez nagyjából azt jelenti, hogy szórakoztatni fogják a népet a Váci utcában, Deák téren és egyéb helyeken adományokért reménykedve. Az így összegyűjtött pénzt általában valamilyen jótékony célokra fordítják. Tavaly például egy a Haiti-beli földrengésben megsemmisült iskola újjáépítését támogattuk. Ezen kívül önkéntes munkákat is csinálunk általában, mint például idősek vagy fogyatékkal élők gondozása.
Két dologgal lehetne segíteni a projectet:
-Segíteni önkéntes munkát találni.
-Szállást adni a diákoknak.
Szóval, ha szívesen látnál vendégül 1-2 külföldi középiskolást írj nekem! Ez egy kiváló lehetőség nyelvgyakorlásra és arra, hogy külföldi barátokat szerezz! Segítséged nem marad meghálálatlanul!
Meg akkor is, ha ismersz valakit, aki ismer valakit, aki meg tudna szervezni valami jó kis önkéntesmunkát.
Köszönöm, hogy elolvastad!

Nem dolgozom én vasárnap! - Vasárnap én nem dolgozom!

Szombaton 8 órát dolgoztam. Azt akarta a főnök, hogy vasárnap is bemenjek, de nemet mondtam. Azért álljon meg a menet, heti 15 óráról volt szó én meg már a vasárnap nélkül is 25öt voltam bent.
A mai napom olyan volt mint amilyennek egy vasárnapnak lennie kell. Hajnalban hazakászálódás, pohár víz az ágy mellé tevés, délig alvás, kaja, net, tanulás, bicó, vacsi, tanulás, blogírás, poker, alvás.
Szóval leteszteltem a bicót. Bementem vele a Holyrood Parkba, aztán elmentem a tengerpartra. Elég dzsuvás. Látszik, hogy sok a kikötő, meg hogy el van városiasodva az egész. Egyszóval nem egy Italia. De azért belenyaltam; sós. Bele is mentem bokáig; biciklivel. Eldöntöttem, hogy azért lecserélek 1-2 kisebb alkatrészt ezen a bicón. Legalább tudom tesztelni a friss Paypal accountomat Ebayen. Hazafelé összefutottam egy magyar turistapárral.
Vacsi után pedig befejeztem az 1. matek assignmentemet (beadandót). Csütörtök a határidő, úgyhogy még van időm egyeztetni a többiekkel.
Pénteken volt az első Engineering Design lectrureöm. Egy pressuse cookot (kukta) kell majd megterveznünk kívülről, belülről, úgy hogy ne kerüljön 30fontnál többe a legyártása. Kár, hogy sosem figyeltem oda, amikor anyukám kukoricát főzött. A Solid Edge nevű programot használjuk. Érdekes.

Specialized P1 2009

Van bringám!!!:)De el kell, hogy meséljem részletesebben a történetet, mert nagyon boldoggá tett.

Tehát gumtreen (az a helyi bikemagapro) láttam egy hirdetést a bringáról 200fontért. Nagyon jó árnak gondoltam egy ilyen bringáért, talán még 250et is adtam volna érte. Megbeszéltünk a tulajjal egy találkozót este 9re a könyvtár elé. (Méghogy sose megyek könyvtárba!:) ) Előre kértem, hogy hozzon bringazárat, mert érdekelne, meg bármilyen más alkatrészt ha van, mert valamilyen módon akartam volna még alkudni. Vagy az árból le, vagy még extra alkatrészt.
Szóval 9kor találkoztunk is. Nagyon tetszett a bicó állapota, jobban mint vártam. Mondtam, hogy oké, korrekt, deal. Kérdezem, hogy és akkor a zárat hozta nekem, ugye? Hozta persze. Ugyanezt a zárat néztem ki magamnak már előre az 1ik boltban asszem 17 fontért. Megmutatta szépen hogyan kell kódot állítani rajta. Aztán adott még egy Truvativ XR kormányt, meg a bringa gyári stucniját. Kaptam egy vadonat új külsőt meg egy belsőt is. Már kezdtem szégyellni magam, hogy ennyi mindent elfogadok, amikor felkiáltott.
-Jajj, de hülye vagyok. Új fékpofák vannak a fékekben (BB5) és a régieket elfelejtettem elhozni neked, pedig még nincsenek teljesen elkopva. Hazaugrok érte ha gondolod és idehozom neked, csak várj meg!
Vissza is tért negyed óra múlva. Hozott még 2 pár alig használt fékpofát, egy tökjó első lámpát és egy Cateye hátsó lámpát is. Hogy nehogy megcsanúsíthassam azzal hogy ár akar verni, hozott még néhány alátétet és egy láncszemet is, hogy tényleg mindent odaadjon, ami ahhoz a bringához köthető.
Most már tényleg kezdtem úgy érezni, hogy átverem. Azon gondolkodtam, hogy melyik lenne jobb, ha adnék neki még egy 10est, vagy ha gyorsan elhúznék onnan. De segített dönteni, mert szépen minden jót kívánt és elbúcsúzott. Még bocsánatot is kért a végén, hogy nem engedett az árból lefele. Hogy miért adott nekem oda ennyi mindent 200fontért, amikor 300at is simán megérne, azt nem értem teljesen. Van aki azt mondta, hogy biztos nem értett hozzá. Ezt a lehetőséget ki is zárnám, mert kissé hiányosan vette a bringát ugyanezen az áron (ugyanúgy gumtreeról - láttam a hirdetést már akkor is) és ő maga egészítette ki és szerelte meg. A 13 éves fiának szánta szülinapi ajándéknak, de a srác inkább a WTP bmxét preferálja (érthető módon), úgyhogy nem kell neki. Ezek után az apa gondolom beismerte, hogy nem sikerült jól az ajándéka és olyan bánatos lett tőle, hogy hirtelen mindent el akart passzolni, ami erre a szörnyű emlékre emlékezteti, mint pl a tartalék alkatrészek. És mivel tudja, hogy ez alkalommal nem fognak a szüleim lámpát venni nekem azt is adott.
De mindez egy elég hülye elméletnek hangzik. Az igazság az lehet, hogy John egy tisztességes és nagyon rendes ember, akivel öröm volt üzletelni. Remélem még összefutok valamikor a fiával a Saughton Bike Parkban. :)