2010. október 12., kedd

1 hónap

Ma egy hónapja érkeztem. Elég hosszúnak tűnik. Könnyen megszoktam az itteni életet. Nem túl változatos, de egyenlőre az egész új.
Alapvetően elfoglaltabb vagyok, mint a többi ember körülöttem. Ez részben azért van, mert elsősökkel vagyok egy koleszban, hiszen én is gólya vagyok, csak egyből másodéves. Ezért aztán több iskolai teendőm van. Ráadásul a mérnökök általában reggel járnak suliba. Nekem pl minden nap 9-kor vagy 10-kor van az 1. órám. Ezen kívül én heti 20 órában dolgozom is, ami nem mondható el sokakról. Nem akarok sztereotípiákat építeni, de nekem nagyon úgy tűnik, hogy aki itt van, az vagy vmi fejlődő ország egyik legtehetősebb emberének (mint pl a kambodzsai királynak, nagyköveteknek, üzletembereknek) sarjai. Ez persze csak egy jelentős rész. A legtöbben skótok, angolok vagy amerikaiak, akiknek otthon is fizetniük kell az egyetemért, úgyhogy amúgy is bele van kalkulálva a családi jövedelembe az ilyesmi. Sokan edinburghiak mégis koleszba járnak, mondván így többet bulizhatnak. Hát ez így megy errefelé. Persze nem vagyok én egyedül a kelet-európai státuszommal. Vannak azért európaiak, akiknek ugyanolyan nehéz (sőt, nehezebb), mint nekem, hiszen nálu(n)k nem kell fizetni az iskoláztatásért. Ez úgymond egy luxus. Kiemelném még azt a jónéhány harmadévest, akik Erasmussal vannak itt csak fél évre. Az ilyenek nyilván azért jöttek, hogy világot lássanak, nyelvet tanuljanak, bulizzanak.
Szóval valami nem stimmel. Kb minden este megy az ivászat, beszélgetés, bulizás valahol a 100 méteres körzetemben. Néha, amikor unatkozom csak elkezdem járni a folyósókat és biztos, hogy 5 percen belül rátalálok egy ilyen csapatra. Beülök közéjük. Esetleg iszom is egy sört. És akkor most? Beszélgetni nem lehet, mert ahhoz túl nagy a zaj. Meg különben is, kit érdekel, hogy hogy hívják, mit tanul, hol lakik, honnan jött? Mire legközelebb látom úgyis elfelejtem. Megyek-e ma este diszkóba? Mit csináltam ma? Hogy tetszik Edinburgh? Miért jöttem ide tanulni? Aztán ugyanezek a kérdések a következő emberrel. C'mon man, give me a break! Mindjárt olyan freekoutolok, hogy beszartok. Eszembe jutott Martin tavalyi TOK előadása, arról, hogy ha az embernek nincsen választási lehetősége, az boldogtalansághoz vezet. Viszont ha túl sok van, az is, mert nem tudja mit válasszon.
Szóval ezért nem köszön nekem az a személy, akivel reggel együtt megyek a liftben? Ő tudatosan próbálja csökkenteni a választási lehetőségeit, hogy kivel barátkozik? Lehet, hogy nekem is ezt kéne csinálnom és ahelyett, hogy minden nap más társaságba mennék haverkodni ki kéne kötnöm egynél és mindig velük lenni. De hát, azok akikkel én lenni akarok épp kispesten vannak a földszint 3as teremben, az ifigyűlésen. Vagy annak már lehet h vége és most éppen az Aquaparkban vannak és azt üvöltik, hogy

Isten éltesse Sall Csabát, aki 20 éves lett!:)

1 megjegyzés:

  1. Gratulálok, eltelt az első hónapod ! Örülök, hogy jól érzed magad.

    VálaszTörlés