Megjöttem! :)

Itt vagyok Edinburghban a Pollock Halls of residenceben, azon belül is a Chancellor's Court 4015 szobájában. Tegnap kb 4re értem ide. Apukám egyik ismerőse, nevezzük Áginak, volt olyan kedves, hogy értem jött a reptérre. Onnan elvittük Dorkát a glasgowi koleszába majd ide jöttünk.
Na de ami most jön azt el sem hiszitek. Megtaláltuk az épületet, amiben a szobám van, majd beszálltunk a liftbe, mivel a 4-en lakom. Erre megszólal egy apuka a gyerekéhez magyarul a liftben. Én úgy meglepődtem, hogy csak ennyit tudtam mondani:
-Hééééj! Ti is magyarok vagytok?
-Nahát, igen!
Nos mint kiderült valóban magyarok, csak már 13 éve Hong Kongban élnek és egy mixture nyelven beszélnek englishül meg in magyar.:) Sőt, mitöbb az apuka kiszúrta, a UWC-s bilétát a táskámon és mondta, hogy ők jól ismerik a hongkingi UWC-t, mer valami hasonlóban tanult a fiú és tanít az apa. És, hogy még kisebb legyen a világ az apuka testvére a Wekerlén lakik, pár sarokra tőlem.
Elbúcsúzkodtunk, majd Öcsivel (a magyar sráccal) elmentünk kajálni. Hát vmi eszméletlenül király a kaja. Hatalmas a választék, önkiszolgáló, lehet repetázni és finom is.
Este meg egy olyan 50 fős társasággal elindultam az éppen aktuális bulihelyre. Tanultunk egy kis skót néptáncot, majd egy diszkóban folytattuk az ismerkedést. Megvettem végülis a Fresher's Week Passt (gólyabérletet) 30 fontért, mert állítólag egész héten minden este m1ünk majd clubbingolni és bérlet nélkül 10 font lenne a belépő, avval pedig ingyenes. Egész jó volt a buli. Barátságosak voltak az emberek, mint az a BME-s vagy bármilyen más gólyahétről elmondható. A zene is jó volt, habár volt 1-2 (gondolom brit) szám, amit még sosem hallottam. Ez még nem is lenne baj. Csak az volt meglepő, hogy nagyon sokan ismerik. Ez pedig azért van, mert a legtöbb ember, akivel találkoztam az skót, angol, ír vagy amerikai. Alig találkoztam még nem angol anyanyelvivel. Emlékszem egy németre, egy görögre (aki a szomszédom) meg 2 latino cserediákra. Ezért aztán könnyen megjegyeztek, habár nem a nehéz nevem miatt, hanem azért mert magyar vagyok vagy legalábbis nagyon külföldi. Sőt még sosem voltam Nagy-Britanniában, ami szinte hihetetlen volt 1gyesek számára. És még Londonban sem. De végülis jó, hogy így kilógok a sorból. Volt, aki egy kicsit mintha lenézett volna, de általában egzotikumként tekintettek rám.
A szobatársam egyébként amerikai, New York mellől jött. Több mint 2 és fél évvel fiatalabb mint én és úgy érzem ezt tiszteli is valamilyen szinten. Jó alvó és nem horkol. Szóval jól megvagyunk.:) Mindig én veszem neki a piát, mert neki még nem adják ki. Amúgy általában idősebb vagyok az átlagnál és még többnek szoktak nézni. Sokan csak 17 évesek, mint pl Walter, a szobatársam is.
Nem igazán érzem, hogy sok programot szerveztek volna nekünk a gólyahétre, azon kívül, hogy már minden éjszakára kaptunk egy szórólapot vmi buliról. Amúgy elég drága a pia. Tegnap ittam egy sört 3,5 fontért (kb 1200ft) egy kocsmában. Ezekután már megkönnyebbülés volt a 2 fontos (700ft) sör a szórakozóhelyen. A tömények üvegben legalább 2x annyiba kerülnek mint otthon. Tehát 1 megoldás van: Munkát kell találni!:) Szerdára már be is hívtak egy állásinterjúra, amire még otthonról jelentkeztem.
Ebben a pillanatban barátkoztam össze a takarítónénimmel, mert jött szemeteszsákot cserélni. Mondta, hogy "Óóó, ismerek én egy magyart, aki itt lakott. Kolosnak hívják." Mondom dejó, mert én meg kb csak őt ismertem mielőtt jöttem. Neten találtam rá és sokat segített a készülődésben. A néni fel is hívta nekem Kolost telefonon. Megbeszéltük, hogy azon nyomban idejön és segít bevásárolni szennyeskosarat, tusfürdőt, meg egyéb kellékeket amiket nem tudtam otthonról hozni. Úgyhogy most (is) boldog vagyok, megyek is felvenni az esőkabátom.