Pénteken néhány brékes haverom házibulit szervezett. Facebookon is küldtek meghívót, ahova 8 órás kezdés volt írva. Persze illik egy kicsit késni, úgyhogy 21:15re mentem. Besétálok a lakásban félénken, hisz még sosem jártam arra. Semmi zene, semmi zaj.
"Halló! Itt van a fergeteges házibuli?"
Erre egy álmos fej kibújik az egyik szobából. "Kicsit korán jöttél. Ki vagy?"
"Tom egyik brékes haverja vagyok."
"Ohh, szevassz ember, fáradj beljebb, érezd magad otthon. Tom éppen zuhanyzik, de menj csak be a konyhába ott Playstationözik az 1ik lakótársunk, mindjárt rászólok, hogy kapcsolja ki."
Szóval én voltam az első vendég, de ez nem volt baj, mert legalább megismertem a szervezőket a buli előtt. Lementem velük a boltba. Amikor beálltunk a sorba Angus, az egyik lakótárs ismerte az előttünk várakozó tagot.
"Hi Jacoub! Hogy vagy? Héj, figyu már, akkor ti mindketten magyarok vagytok, nem?"
És egy hosszú csöndes pillanat következett, amikor egymásra meredtünk az új sráccal és köpni nyelni nem bírtunk a meglepettségtől. Végül ő rakta össze az első magyar mondatot, amely ilyen bonyolultra sikeredett: "Te is magyar vagy." "Igen"
A barátkozást az utcán folytattuk és érdekes módon ő egy olyan magyart sem ismer, akit én igen és fordítva. De aztán kezdtem lefagyni és visszavacogtam magam a lakásba. Már kezdtem elhinni, hogy itt még ma buli lesz, mert a többiek is kinyitották első sörüket. Jobbnál jobb hányós sztorikat meséltek egymásnak, mikor megjelentek az első csajok is, én meg emlékeztettem őket, hogy nem kanbuliban vagyunk, úgyhogy lehet témát kéne váltani. Éjfélre meg is telt a lakás és kezdtem magam egy romkocsma diszkójában érezni. Majd megérkezett még egy brékes, aki Harry Pottert nézett a moziban, és ez egy jó kis breakdance battle-t generált, amiben egyértelműen alul maradtam, de mivel jófejek voltak a srácok ezt nem éreztették.
Olyan jóra sikeredett azt est, hogy 5 óra körül én voltam az utolsó aki hazament. Ez kissé megnehezítette a másnapos 8 óra munkát, hiszen 10kor már az irodában kellett lennem. A nap fénypontja az volt, hogy este 2 órát Skypeoltam Anyuval és Apuval. Ez persze nem kritika!:D
Sajnos azt hittem, hogy majd vasárnap a nap felébreszt. De mivel egész nap nem is lehetett látni a napot, ezért sajna csak 14:30kor sikerült két lábra emelkednem. Ez, meg az éltető eső által el is felejthettük Walterral a mára tervezett teniszt. Két óra múlva már rá is telepedett a sötétség Edinburghra. Walter az NFL (amerikaifoci) bajnokságba én meg a kuktámba merültem. Végre sikerült elkészülnöm a dizájnnal és mindjárt elkezdem dokumentálni is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése