Edinburghból busszal Londonba, ott Szabival voltam 2 napot. Aztán Ryanairrel utaztam Triestebe és Duinoba. Csütörtökön érkeztem. Egészen hétfőig aktív szocializálódás, bulizás és pihenés volt a program. Üdvözlés és búcsúzkodás. Kb 20an voltunk az én évfolyamomból és néhány másodévesen is felbukkant. A programok közül kitűnt a magyar vacsora Eszternél, aki szintén egy volt duinos diák és most mint tanár volt itt próbaidőn.
Tehát minden szép és jó volt. Egészen a hétfői iskolagyűlésig. Ilyenkor mindig elmondják a heti programot és lehetőségeket. Minden tanár és diák felszólalhat, aki úgy érzi, hogy szeretne valamit mondani a többieknek. EE, TOK, egyetemi jelentkezések, social service, physical activity, college service, fundraising, project week video, yearbook page ááááá!!! El innen! Én ezeket már mind megcsináltam kérem szépen! Nekem nincs már itt semmi dolgom. Szegény diákok. Ők pedig egyik napról a másikra el lettek havazva a munkában. Nem akarom őket zavarni sem. Hirtelen úgy éreztem, hogy semmi keresnivalóm sincs már itt. Mennem kell. Mentem is pár óra múlva. Juliustól is könnyes búcsút vettünk.
A reptér várótermébe érve összetalálkoztam 3 volt duinos iskolatársammal. Ők is Londonba mentek. Az egyik átutazóban volt, a másik ott élt, a harmadiknak (Ghenadie) pedig a Királyi Zeneakadémián volt mester-szintű tangóharmonika órája másnap.
Éjszaka 1kor értem a londoni koleszomba. Egy 10 ágyas szobában voltam. Amikor megérkeztem már néhány olasz srác aludt benne. Egy perccel utánam nyílt az ajtó. 6 holland egyetemista lány volt. Ez megmagyarázta miért nem bűzlött a szoba. Habár, másnap reggel az olasz srácok több időt töltöttek a hajuk igazgatásával, mint a lányok. Egész jól aludtam mindkét éjszaka és nagyon jó volt a társaság is a koleszban. Csupa egyetemista, vagy hasonló korú diákmunkás vagy utazó. Volt, aki fél évre jött, volt aki csak egy éjszakára. A szerdai reggeli közben (igen, még reggelit is adtak!) kérdezték az ott dolgozók, hogy mit csinálunk ma este, mert csatlakozhatnánk hozzájuk (mi, a vendégek). Bulizni mennek. Azt bizony ki kellett hagynom mert este már Manchesterben voltam. De mindenkinek ajánlom az ilyen koleszokat. A legolcsóbb és legkönnyebben barátkozós megoldás. Remek élmény volt.
Manchesterben pedig Andris volt az aki vendégül látott két napra. Ő is egy volt UWC diák, aki mellesleg Kispesten lakik 2 sarokra tőlem. Köszönettel tartozom neki, hiszen igazán jó host volt. Olyan önfeláldozó volt, hogy még kocsmába meg diszkóba is eljött velem, annak ellenére, hogy másnap dolgoznia kellett. Szolidaritásból én is vele keltem reggel 8kor és mentem várost és múzeumokat nézni. Második napomat teljes egészében a Tudomány és Ipari Múzeumban töltöttem. (Museum of Science and Industry) A tudomány és teknika fejlődéséről szólt, valamint ennek társadalombeli hatásairól. Ezen belül egyes részek Manchester és környékére koncentrálódtak. Sokat beszélt például az ipari forradalomról, a Manchester-Liverpool első vasútvonalról és a helyi egyetemek felfedezéseiről. Ajánlom mindenkinek, de legalább 2 napot rá kell szánni. Egyes részekre el sem tudtam jutni.
Este indultam vissza Edinburghba. A buszom 1 órát késett, de jól elvoltam, mert egy 30 fős egyetemista társaság velem utazott. Ők mind Manchesterben voltak Erasmus diákok.
Amint visszaértem a burghba elmentem Koloshoz és Balázshoz, hogy megkapjam a kulcsot Bálint lakásához. Csakhogy Bálint lakásának az ajtaja nem nyílt. Úgyhogy visszamentem aludni Balázsékhoz. Másnap újra próbálkoztunk, de az az ajtó bizony nem nyílik. Bálint kihívta a bérbeadót, hogy nézze meg mi a baj, de az bizony nem jön ki egy harmadik személynek. Úgyhogy most Kolosnál és Balázsnál lakom, amit tulajdonképpen marhára élvezek, de összesen egy hátizsáknyi cuccom van. Elvileg holnap érkezik Lisa, Bálint egyik lakótársa, és neki már biztos kijön a bérbeadó, hogy bejuttasson minket valahogy a lakásba.
Az utam során készült képeket itt meg lehet tekinteni:
Nagyon tetszenek a képek.
VálaszTörlés