Vége van a Science Festivalnak. Április 9-től 22-ig tartott. Az egyetlen szabadnapom az egyik vasárnap volt, ilyenkor költöztem vissza Bálint lakásából a szobámba. Jó volt náluk lakni, köszönettel tartozom nekik, hogy befogadtak erre a két hétre. Tehát ebben az időintervallumban (9-22), mint Science Communicator dolgoztam. Viszont volt itt más is. Tekintettel arra, hogy milyen kiváncsi és örökmozgó vagyok elvállaltam minden lehetséges mellékmunkát, amire csak lehetőség volt. Ezek közül az egyik egy 2 napos tréning volt közvetlenül a fesztivál után. A másik pedig egy "fogd-meg-munkás" (költöztető) beosztás volt az épületből való kirámolás során.
Így aztán 22-e helyett 27-ig dolgoztam szünet nélkül, amikor is már azt mondtam, hogy elég, mert nekem el kell kezdenem tanulni a vizsgáimra. És még nem említettem a legjobb munkát. Az egyik Science Festivalos rendezvény, amelyre be lehetett fizetni az Állatkertben Alvás volt. Volt egy éjszaka gyerekeknek és volt egy felnőtteknek. Sikerült mind a kettőt megcsípnem, pedig a gyerekekhez 6-an, a felnőttekhez pedig csak 2-en mentünk.
A gyerekesnél gyakorlatilag rajvezetőt kellett játszanunk, ami nekem nagyon rutinosan ment, tekintettel a 6 évnyi Gábor-Táborozásra. Már a bemutatkozásomnál felkiáltott egy fiú, hogy "Wow, Attila a hun, de király! Minket válassz." Természetes, hogy őket kaptam. Mi voltunk az egyetlen fiúcsapat: hét 10-12 éves srác, egyik hangosabb mint a másik. A kollégák kárörvendve kívántak sok szerencsét hozzájuk. "Nem lesz itt semmi gond, ne aggódjatok." - feleltem félvállról és már mentem is kíváncsian a srácaimhoz, hogy megnézzem milyen támadásoknak leszek kitéve.
Ahogy gondoltam, nem volt semmilyen nehézség. Gyorsan megkedveltek, elneveztek Mr. A-nak, mert az Attilát nehéz volt kiejteniük, rajnévnek pedig jóváhagyták a "Hey-Ho" javaslatomat, tekintettel arra, hogy a Hófehérke és a hét törpe zenéjét énekelték folyamatosan. Az állatkerti séta után egyenként kértek tőlem engedélyt, hogy elmehetnek-e fogatmosni, átöltözni stb. Meg is voltam lepődve, hogy mennyire komolyan vesznek. Aztán az esti kvízen bebizonyították, hogy az eszük is a helyén van, mert másodikok lettünk a hat raj közül. Én alig tudtam 1-2 kérdésre a választ, de ezt azzal lepleztem, hogy azt a két srácot gyömöszöltem bele a hálózsákjába, amelyik folyamatosan elmászkált. Így aztán mindenki jól mulatott.
Én is hamar megkedveltem őket és természetesen most még jobban várom már az idei Gábor-Tábort. Hiányzott nekem az, hogy gyerekekkel legyek. Jó volt ez a három hét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése