Holnap kezdek dolgozni a Science Festivalon. Addig semmi dolgom nincs. Viszont, mivel kidobtak a koleszból a tavaszi szünetre, most Bálint lakásán lakom. Tehát magamat kell etetnem. Ami nem könnyű feladat. De mivel már régóta tervezem, hogy megtanulok főzni egy-két ételt most élek a lehetőséggel. Múltkor Balázzsal csináltunk vmi gyors tésztaszószt, ami elvileg milánói makaróninak indult, de gyakorlatilag Balázs megérzései voltak a felsőbbrendűek. Nem lett rossz, de azért kicsit túl hígra sikeredett.
Mivel akkor én csak szakács-asszisztens voltam, eldöntöttem, hogy ma én leszek a főszakács. Elmentem reggel a Lidlbe és bevásároltam, amit írt az internet a milánói makaróniról. Olyan lyukacsos tésztát nem találtam, amiből Anyu szokta csinálni, úgyhogy sima spagettitésztát vettem. Úgy ahogy követtem a recept utasításait, de mint kiderült sűrített paradicsom helyett paradicsomszószban úszkáló szeletelt illetve egész paradicsomot sikerült vásárolnom. De gyanús volt előre, úgyhogy egy kifejezett "tészta szószt" is vettem egy üveggel.
Megfőve:
Tálalva:
Olyan jól sikerült, hogy el sem hiszem. Kapott belőle Lisa (a lakótársam) meg Balázs is és ők is elismerték a sikert. Kezdem érteni miért kell megdicsérni mindenkinek a főztjét. Szegény Anya.
Én sem vagyok egy gyakorlott szakács. Ha valami nem sikerül igazán, akkor korrigálni kell. Többet, vagy kevesebbet kell hozzá adni. Idővel biztos sikerülni fog. A lényeg a próbálkozás.
VálaszTörlés