Nos, tehát mint ígérem kicsit bővebben beszámolok az otthon történtekről, azoknak akik nem tudnák.
Elindultam az edinburghi szobámból este 9 körül. Átmentem a magyar haverokhoz. Náluk ettünk, ittunk, counter-strikeoztunk és nem aludtunk. 5re jött a taxi, amivel hárman mentünk. A többiek (Balázs és Sud) Londonon keresztül vettek jegyet. Ők szegények nagyon megszívták, mert London le volt bénulva és törölték a járatukat és másnap kellett jönniuk asszem Zurichen keresztül. De most mindjárt megyek hozzájuk és elmesélik. Az én Edinburgh-Hahn (Frankfurt) járatom gond nélkül elindult. Viszont a Hahn - Budapest járatomat úgy húzták el előlem mint a mézesmadzagot. Mindig toltak rajta még pár órát. Megpróbáltam előnyömre fordítani azt, hogy előző nap nem aludtam semmit és bevackoltam egy sarokba aludni. 2-3 órákat aludtam, mindig megszakítva valamivel. Néztem filmet, counter-strikeoztam, ettem, vagy épp a 8 eurós kártérítésemet vásároltam le. Tulajdonképpen tök jól elvoltam, csak egy dolog izgatott nagyon.
Kb másfél hónappal elkezdtem tervezni azt, hogy hogyan is tudnám én meglepni a barátaimat otthon nagyon. Az lett a megoldás, hogy ugye van egy 12 fős nagyon jó baráti társaságom, az ifik, közülük egy, azaz a Moncsi tudta, hogy megyek. Ő megszervezett egy "karácsonyi bulit" maguknak én meg jól azt mondtam, hogy "Hát, nem tudom, hogy megérné-e hazamenni." Szóval örültem, hogy meglepődnek majd, de hajnali 1 körül el kellett ismernem, hogy örülök, ha egyáltalán hazavisznek valahogy. Pont akkor hívott a Moncsi, hogy helyzetjelentést adjak és akkor szépen lelepleztem magam a többieknek. És akkor megtörtént a csoda, beállt egy gép, ami a miénk volt végre. Erre Apu felhívott, hogy menjek taxival inkább. Na, hát több se kellett, már mondtam is a Mauninak, hogy józanodjon marhagyorsan, mert 4 körül érkezek. Kijött elém és elvitt a buliba. Na, hát ez aztán a barátság. Meg ami utána volt. Mindenkit felébresztettem és megölelgettem. A lelkesebbek még 2 órácskát mókáztak velem, aztán aludtam. Ott, Gyálon, az Alex szobájában a parkettán, egy babzsákon. Lábam a Májki lábán, Csabi mellszőre a kezemben, hallom, ahogy a szomszéd szobában a Dávid udvarol a Fanninak, a Vica csak lesi őket, a többiek meg lent horkolnak a nappaliban. Szúrnám azt a pillanatot bármelyik időpontban!:) Végre hazaértem.
2 óra múlva már keltünk is, még 2 óra reggeli mókázás, és irány a haza, ahol már vár a család. Olyan normális volt. Mintha csak ottalvós buliba mentem volna.:)
Ha ilyen tempóban mesélek, akkor viszont sosem érek át Kolosékhoz pizzázni, úgyhogy belehúzok.
Korizni mentünk sokat a barátokkal, majdnem minden nap taliztam valakivel, Moriban voltunk, gyálon, Gyurkánál, nálunk Füreden szilvesztereztünk páran 2-3 napig. Jajj, az is dejó volt a Disneymaraton. Vettem 12 ugyanolyan skót sapkát Ebayről az ifiknek. A Welcome bulimon akartam nekik odaadni, de mivel akkor nem tudtam hazamenni értük, ezért el kellett napolnom az ajándékosztást. Úgy akartam, hogy a lehető legtöbben ott legyünk, hogy az élmény legyen emlékezetes. Asszem sikerült, nagyszabásű Gyurci úr és Vica asszony felkínálták az otthonukat a búcsúztatásomra, ami "feltette az i-re a pontot". Másnap még kellemesen egy Gyáli összeülés és nem alvás után pedig elindultam vissza, zökkenőmentesen.
Ezen kívül volt még családozás, UWC Hungaryzás, UWC előadásokat tartottam és 1000 boccs, annak akit kihagytam, de olyan sok minden történt. Ja, beteg is voltam egy hétig - az nem volt jó.
Szilveszter a Balatonon:
Koccintás a jégen:
Búcsúbulim mókázás:
Sapkaosztás:
"Egy mindenkit, mindenki egyet!" :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése