2011. január 26., szerda

Felföldi vasárnap

Kedves olvasóim!

Türelem rózsát terem, úgyhogy most írok egy rózsás bejegyzést!:)
Szeretném bemutatni két relatíve újdonsült barátomat, Ákost és élettársát Ágit. Apukám ismeri őket pár éve, így amint kiderült, hogy Edinburghban fogok tanulni felvettük velük a kapcsolatot. A lehető legjobb embereket találtuk meg, hiszen ők ketten egy weboldalt is vezetnek, amelyben a Skóciába való kiutazás/kiköltözés lehetőségeiről beszélnek személyes tapasztalataik alapján.
Ez a weboldal a http://www.iranyskocia.hu/ . Ajánlom figyelmébe annak, akit érdekel Skócia vagy csak úgy általában a külföldre utazás/költözés. Nekem is segített.

Tehát, legutóbbi kocsmázásunkkor (kb egy hete ilyenkor) megkérdezték, hogy van-e kedvem velük menni vasárnap a felföldre kirándulni. Hát hogyne volna, feleltem én és már el is érkezett az indulás időpontja, Január 23, vasárnap hajnali 6:30.

Ákos jófej volt és ekkorra jött értem, amíg Ági és az ő magyar látogatója a szendvicseket készítették otthon. Így hát ténylegesen, négyen, bepakolva, 7:30 körül indultunk. Első megállónk egy igazi vörös skót marha volt.

Ezt követte egy féligmeddig befagyott tó a hegyek között. Itt tűnt fel, hogy mennyire eltávolodtunk a várostól. A tó partján egy lakókocsi parkolt, melynek lakóit felébresztettük.
Származási hely: Highlands Jan 23

Ezután egy hosszabb szakasz következett, mely során mint a hárman bealudtunk kivéve Ákost, mert ő vezetett. Joggal üvöltött rám, hogy "Ne aludj már! Gyönyörködj a szép tájban!" - főleg, hogy én ültem elöl. Kérdeztem, hogy nem tud-e valami kávézót a környéken. De tudott, egy lakókocsit az egyik szerpentinkanyarban. Gyorsan betoltam a kávét, ami szerencsére segített, így az út hátralévő részében tudtam szórakoztatni a vezető Ákost. Ekkor volt még 3-4 pár perces megálló, amit vagy azért tettünk meg, mert volt ott egy geoláda (www.geocaching.hu - innen ismeri Apum Ákost) vagy azért mert valami remek fényképlehetőség tárult elénk, például egy helikopteres mentőpróba vagy egy vár egy szigeten a taván a szigetnek.
Származási hely: Highlands Jan 23

Teltek az órák, kattogtak a fényképezők, nőtt a gyönyörmutatóm, csak egy probléma volt: kezdtem éhes lenni. Áginak köszönet a finom szenyákért, de azért mégsem akartam felfalni az összeset - örültem amikor végre megérkeztünk végállomásunkra, Obanba.
Származási hely: Highlands Jan 23

Ákosék elég rutinosan mozognak már a Felföldön, egyből megtalálták a helyi fish and chips étkezdét. Ki nem találjátok mit ettem: fish and chipset! :) Finom, bár elég homogén íze volt úgy az egésznek. Ez a városka az Atlanti-óceán partján van, így itt a hal a tradíció. Meg a haggis, ami olyan mint nálunk a véreshurka, csak az finomabb. :P
Származási hely: Highlands Jan 23

Ákos és Ági mondták már, hogy meg vannak őrülve a madarakért, de én azt hittem ez kimerül abban, hogy fürjeket tartanak a lakásukban. Tévedtem. Állítom, hogy azért akartak a tengerparton kajálni, hogy a madarakat etethessék, majd miután már a fél ebédjüket elhasználták csalinak Ákos rávetette magát az egyikre és a keze közé vette. A madár kidobta a taccsot, de legalább Ákos boldog volt. Ez a boldogság Áginak is kellett, aki hamar átvette a madarat, míg Ákos azt próbálta megmagyarázni nekem, hogy az jó ha belecsíp a madár, mert akkor azzal legalább eltereli a saját figyelmét és a másik kezünkkel bökdöshetjük. Meg nem lettem győzve, de végül "még sose fogtam tengeri sirályt" alapon én is megfogtam az állatot. Aztán szabadon is engedtem, ágyő!
Származási hely: Highlands Jan 23

Még volt ott valami kis kolosszeum, ami egykoron múzeumnak épült, de aztán nem lett befejezve. Oda fölmentünk fényképezgetni, aztán elindultunk hazafelé.
Származási hely: Highlands Jan 23

Egyszercsak mintha valami mesébe cseppentünk volna, egy hatalalmas, kifeszített vízszintű, tökéletesen tükröződő tó mellett találtuk magunkat, körülötte hegyekkel, rajta sziget, azon vár. Itt olyan képek készültek, hogy azt sem látni melyik a teteje és melyik az alja. Ehhez a várhoz be is tudtunk menni, mert éppen apály volt. Ennek Ákos nagyon örült, hiszen már legalább háromszor voltak itt, de még sosem tudtak bemenni.
Származási hely: Highlands Jan 23
Származási hely: Highlands Jan 23

Utolsó megállónk a hatalmas Loch Lomond volt, Nagy-Britannia legnagyobb területű tava. (Megjegyzem, a Balaton nyolcszor nagyobb!) A legnagyobb térfogatú a legendáiról híres Loch Ness. A Loch tavat jelent írül és skótul.
Már sötét volt amikor ide értünk így nem élvezhettük maximálisan a látványt, de Ákos kipróbálhatott egy-két hosszabb záridős képet a fényképezőjével, így igen fasza kis képeket produkált.
Származási hely: Highlands Jan 23

Most már tényleg nem volt megállás Edinburghig, Glasgown keresztül is megállás nélkül jöttünk ahogy azt az útvonaltervünk is mutatja.

Itt már Ági vette át az irányítást, míg nekem Ákos részletesen elmesélte első napjait Edinburghban. Kétségtelen, hogy sokkal nehezebb volt neki, mint nekem és minden elismerésem számára.

Köszönöm szépen nektek, Ági és Ákos ezt a felejthetetlen vasárnapot és persze a csodás képeket is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése