Olasz bürokrácia

És igen! Tudtam, hogy nem lehet ez annyira szar hely, mint amilyennek látszik! Ma találkoztam néhány bicóssal! Najó, csak bmxesekkel, de az is jobb mint a robogósok. :D Éppen egy bringaboltba mentem -amit a neten kb 1 óráig tartott megtalálnom-, hogy zárat vegyek magamnak, amikor találkoztunk. De azt mondták, hogy ahova indultam az gagyi, úgyhogy elkísértek egy másikba ahol vettem is egy zárat. Utána pedig elvittek egy skateparkba, ami kb 50 méterre volt a tengertől. Mondjuk nem nagyon figyeltem a panorámát, inkább élveztem, hogy végre nyomathatom egy kicsit.

Na, de tartozom még egy pár nap elmesélésével. Próbálok belehúzni, mert holnap jön meglátogatni a Misha barátom (akivel iskolatársak voltunk Duinoban és most Milánóban tanul) és megyünk majd strandolni is, úgyhogy lesz mit posztolnom akkor is.

Tehát az olasz szintfelmérő: Elég az hozzá, hogy meg volt adva a cím, de szokás szerint az épület nem ott volt, ahol lennie kellett volna és a környéken vagy senki sem tudta, hogy hol van, vagy két-háromértelműen válaszoltak. Persze nem csak én voltam ilyen szerencsétlen. Egyedül indultam, de 2-3asával csatlakoztak hozzám az elveszett cserediákok, míg nem a végén 10en lettünk és 15 perces késéssel találtuk meg a termet. A tanárnénik éppen akkor osztották ki a tesztet, úgyhogy ezek szerint a 15 perces késés az is nem késés. A teszt nem volt nagyon nehéz, biztos a haladó csoportba fogok kerülni. A teremben legalább 100an voltunk.

A teszt után elmentem beiratkozni. A megfelelő irodát hasonlóan nehéz volt megtalálni. Viszont mivel az Erasmus szerződésembe az volt írva, hogy csak szeptember 20-án kezdek, ezért azt mondták, hogy még nem tudnak beregisztrálni engem. (12-e volt) Éppen emiatt a menzán sem ehetek, ami a szállásommal együtt járna. Ezt persze csak a szállásközvetítőnél tudtam meg.

Kedden gondoltam kiderítem, hogy hol is van az egyetem és 6 órán át bicikliztem illetve haverkodtam különböző portásokkal, biztonsági őrökkel és takarítónénikkel. Elsősorban arra voltam kíváncsi, hogy az egyetem környékén hol hagyhatom a bicómat biztonságban, mire mindenki értetlenül nézett. Hát miért akarok én biciklivel járni iskolába egy ilyen dimbes-dombos környéken? Hát meg vagyok őrülve? Tény, hogy Edinburghban az iskola parkolója bringákkal volt tele, itt viszont motorral meg robogóval. Jogos a kérdés: Akkor én most menő vagy lúzer leszek? Boh...

Szerdán ismét megpróbálkoztam a beiratkozással és láss csodát, most sikerült! :D De a diákigazolványomért külön köröket kellett futni. Úgy kezdődött, hogy egy informátor elküldött a csekkfeladó ablakhoz, hogy fizessek. (Ilyen bódékat képzeljetek el, mint egy bazárban.) Odamentem, hogy mit is kéne fizetni? A csajok a pultban nem tudták, hogy kell-e fizetnem. Meg kellett hát várnom a srácot, akinél éppen voltak. Aztán a srác mondta, hogy ő sem tudja, hogy Erasmusosoknak kell-e fizetni a diákigazolványért, de meg tudjuk kérdezni. Átmentünk hát az info-sátorba. Onnan elküldtek vmi titkárnőhöz, aki mondta, hogy nem kell fizetnem. Ezután mehettem egy másik sátorba, ahol kb 2 perc alatt legyártották a diákomat és megkaptam a librettomat is (ellenőrző könyvecske).

Ma (csütörtökön) pedig már élvezettel fogyasztottam a menza kaját, ami ugyan nem a legjobb, de eddig naponta min. 10 eurót költöttem kajára és azt így meg tudom spórolni.

Szintén szerdán történt, hogy Riccardo, aki az ARSSU-nak dolgozik mutatott nekem, illetve 3 másik Erasmusos kolesztársamnak egy lakást, amit számunkra talált. Úgyhogy jövőhéten már be is költözhetünk. Részletek majd akkor... Amúgy Riccardo nagyon jófej és segítőkész. Pont mint az a srác a diákigazolványnál, ő is mindig mindenhova elkísér az irodán belül. Így már a fél iroda tudja, hogy én vagyok Attila a Hun, az Isten ostora és amikor jövök előre köszönnek. :D

Ha szüleim tudták volna, hogy mennyivel megkönnyítik az életemet, amikor Attilának neveztek el... :D Ma pl az étteremlánc igazgatójával kb 10 percig beszélgettünk a bringázásról, pedig látszólag vmi fontos dolga volt a gépén. Amúgy Riccardo már be is jelölt Facebookon. Sőt, az egyik kolléganője is. Nálunk Edinburghban a Scottishapartmennél nem volt szokás a vendégeket bejelölgetni Facebookon.

Szóval most úgy gondolom, hogy ez a város egy hatalmas putri, amiben teljes anarchia uralkodik és semmi sem úgy van, ahogy az le van írva. Ha egy másik népet telepítenének ide, akkor azok éhen halnának, de az olaszok tudják, hogy mi a dolguk és ha valaki szimpatikus nekik, akkor azt megsegítik és már meg is van minden oldva.