2011. október 6., csütörtök

Is-is

Az ezelőtti hétvégén voltunk a híres Cinque Terrében, ami Olaszország egyik leghíresebb helye. Azért különleges, mert régen nem nagyon lehetett máshogy megközelíteni csak hajóval. Ugyanis az 5 kis falut mint hegyek zárják körbe és az egyetlen kiút a tenger. A fekvése tényleg nagyon szép volt. A program nem volt túlszervezve. A szervezők, az Erasmus Genova tagjai délután 4 órakor bejelentették, hogy most van 3 óra szabadidőnk. Nem cécóztam hát, alsógatyában irány a tenger. Nem sokan tartottak velem, pedig nagyon jó volt. Képeket raktam fel Facebookra.
(A lakótársaim: Joseph, Martin, Kevin és Én)

A legutóbbi hétvégén pedig Mishát akartam volna meglátogatni Milánóban, de sajnos lebetegedtem (már jól vagyok), úgyhogy itthon maradtam. Helyette rendeztünk szombaton egy házibulit, ami elég jóra sikeredett. Kb 25en voltunk, ennek ellenére sem piszkálódtak a szomszédok.

Dilemmában vagyok, hogy mit csináljak a következő hétvégén, mert Misha nagyon vár rám Milánóban, viszont egy közeli faluban lesz valami dirt jump rendezvény, ahol elvileg bicózhatnék. A legtöbben azt javasolják, hogy bicózni menjek, mert Milánóba máskor is mehetek. Azt hiszem igazuk van és Misha is megérti.

Régi vágyam valóra vált, beszereztem egy húzódzkodó rudat a lakásba. :) 26 euro volt a Dechatlonban. Ennyit megér egy izmos test. :D És még fúrni sem kellett, mert ahogy ránehezedek szétfeszíti magát és a két falat, ami közé beraktam.
Az órarendem úgy néz ki, hogy összeállt. Fel kellett vennem egy kurzust a közgáz szakról, mert a mérnökiből semmi arra érdemes nem fért már bele az órarendembe. Az óra neve valami olyasmi, hogy "Vállalati menedzsment és közgazdaságtan". Kedden, szerdán és csütörtökön van délután 16:30 és 18:00 között, ami kb. a legrosszabb időpont szerintem, mert így teljesen megöli a délutánomat. A többi tárgyam reggel 8:00 és 16:00 között szokott lenni egy egészen másik helyen. Maga az óra abból áll, hogy megállás nélkül magyaráz a nő és nyomkodja a prezentációját, ami olyan mintha egy esszé lenne. Mindenki szorgalmasan másolja én pedig azt sem tudom, hogy eszik-e vagy isszák.

Szóval elég nehezek olaszul az órák, annak ellenére, hogy a szintfelmérő teszt alapján a legjobb 10%-ban vagyok az Erasmusosok között. És mivel nem voltunk elegen, ezért nem is indítottak (még) nekünk nyelvórákat. A lakótársaimnál jobban beszélek olaszul és angolul is. A múltkor direktbe raccsolnom kellett, hogy a német srác megértse azt a szót, hogy "room" (szoba).

Én azt hittem, hogy az Erasmusnak az a lényege, hogy egy olyan országba menjünk tanulni, aminek a nyelvét már beszéljük, így ne veszítsünk évet az otthoni egyetemünkön. De valójában úgy látom, hogy ez nem így van. A legtöbben azért jöttek, hogy bulizzanak illetve a nulláról kezdve megtanulják az olaszt. Ha ezt tudom, akkor lehet, hogy inkább Németországba mentem volna Erasmussal, hogy megtanuljak németül. Ráadásul legalább lett volna mit csinálnom a nyáron, hiszen az Erasmus 500 euroval támogatja az adott nyelv tanulását. És mint megtudtam Edinburghból én vagyok az egyetlen gépésztanonc, aki külföldre ment idén (Erasmussal), tehát a német lehetőséget ki sem használták. Persze ezzel most már nem tudok mit csinálni, de egy állandó rossz érzéssel tölt el. Egy év alatt megtanulhattam volna ragyogóan németül. Ráadásul Genova nem is tetszik.

Alig van 1-2 biciklis az utcán, ami annyira nem is zavar, de emiatt persze bringatárolók sincsenek. Az előbb voltam a menzán, ahol az épület előtt a korlátnak láncolva hagytam a bringámat. Amikor visszamentem valami illetékes néni, be is támadott, hogy ez itt nem parkoló, itt nem lehet hagyni a biciklit, ha még egyszer itt hagyom akkor elvitetik. Arra a kérdésre, hogy vajon hol hagyhatnám, pedig csak annyi volt a válasza, hogy az nem az ő problémája...

De, hogy ne csak panaszkodjak, megemlíteném, hogy tegnap voltam egy házibuliban, ahol kb 50-en voltunk. Elég jóra sikeredett. :) Most szundítok egyet, még a délutáni órám előtt, hogy este tudjak menni a Club Fellini nyitóbulijára. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése