Ujra Duinoban

Ma van a hatarideje egy beadandomnak. Egy tarcsafeket kellett tervezni egy autora MATLAB segitsegevel. Csakhogy en mar hetfon befejeztem ezt a munkat. Emiatt a mult heten borzalmasan sokat tanultam, viszont kedden reggel el tudtam indulni. Hova?
Eloszor 2 napot toltottem Londonban Szabolcsnal, aki velem egy evfolyamon jart a kanadai UWC-be. Most az LSE-re jar. Nagyon jo host volt. Kaptam tole szallast, terkepet, tanacsokat es amikor eppen nem volt iskolaja, akkor jott velem varostnezni is. Rengeteget dumaltunk.
Csutortokon reggel viszont ott kellett hagynom ot, ugyanis jottem a UWCAD 2011 Reunionra. 1 ora korul erkeztunk meg Dorkaval egyutt, aki ugye az evfolyamtarsam volt itt es most Glasgowban tanul. Fergeteges erzes ujra itt lenni. Minden elsosommel egy elmeny a talalkozas es ami a legszebb az az, hogy ugy latom, hogy oszinte az orom mindenkinek. Juliusnal lakom, aki a tutorom volt. Nem is kivanhatnek nala jobb hostot vagy tutort. Ugy udvodolt, hogy "Isten hozott, fiam!" - szerintem ez mindent elarul.
Hetfon indulok vissza az UKba. Eloszor Londonba megyek megint 2 napra, aztan meglatogatom egy szinten volt UWC-s magyar ismerosomet Manchesterben. Onnan aprilis 1-en fogok visszamenni Edinburghba. Miert megyek vissza?
Mert megkaptam egy 2-3 hetig tarto teljes munkaidos allast. Tudomanyos eloadasokat fogok tartani gyerekeknek az Edinburgh Science Festivalon. Nagyon orulok neki, hogy megkaptam ezt a munkat. Szerintem ram van szabva. Utana pedig tanulas es vizsgak.
Szoval sajnos a tavaszi szunetben nem fogok tudni hazamenni. Viszont igy meg jobb lesz a hazateres majus vegen! :)
Kepek lesznek...

Költöztetés a kastélyban

Úgy utálom, hogy sokszor egy hétig sincs miről írni, aztán hirtelen annyi mindenről akarok, hogy senki se olvasná el, olyan hosszú lenne.

Úgyhogy most csak napomat fogom elmesélni, a múlt szerdát, amiről most kaptam meg a fotókat.

Két hete találtam az egyetem álláshirdető oldalán, hogy magánszemély erős, segítőkész diáklegényt keres költöztetés jellegű munkára, szerdára. Ez pont rám illik, ráadásul én szabad vagyok szerdánként, úgyhogy már hívtam is a számot. Én voltam az első jelentkező. A pasas feltett néhány ismerkedő kérdést:

-Kövér vagy vagy Sovány? - Sportos.

-Milyen magas vagy? - 185 centiméter.

-Az mennyi? - Egy egész nyolcvanöt méter.

-De inkább 4 láb vagy 6 láb? - Jaaa, őőőő, még több is mint 6.

-Remek, vasárnap reggel be tudnál ugrani, hogy szemügyre vegyünk? Meg a feleségem biztos beszélgetni is akar majd veled.

-Persze, nem gond.

Így hát a szerda előtte vasárnapon meglátogattam Mr. és Mrs. Lockhartot, egy középkorű házaspárt. Először csak a néni volt otthon. Ő nagyon kedves volt, sokat kérdezett a suliról, beszélgettünk. Aztán hazaért a pasas, aki szerintem kicsit az ő tekintélyét próbálta felépíteni, a szar vicceivel, meg azzal, hogy próbált szigorúnak látszódni. De kiválasztottak hát, úgyhogy megbeszéltük, hogy szerdán reggel 9kor találkozunk az autókölcsönzőnél.

Szerda reggel kikölcsönöztünk egy kis teherautót, amolyan tipikus bútorszállítót és hármasban elindultunk kifele a városból. Megkérdeztem, hogy hova megyünk, mire a hapsi válaszolt, hogy mindjárt bekötik a szememet és elrabolnak. Mondom, az jó vicc lenne, de csak azért kérdezem mert én még csak egyszer hagytam el Edinburghot úgyhogy most ez nekem végülis egy érdekes kis kirándulás. Ez úgy hatott a párra, mint valami varázsszó és az út hátralevő részében mindig mondták, hogy hol mit látunk, valamint elmesélték Skócia és az ő családi történetüket is.

Az épület, ahova mentünk állítólag 500 éve a bácsi családjának birtokában van. Az anyukája nem rég halt meg. A házat a bátyja örökölte, de a berendezés egy részét ő. Azért mentünk most, hogy ezeket elhozzuk. Hiszitek vagy sem a háznak saját Wikipedia oldala van:

http://en.wikipedia.org/wiki/Corehouse

Itt található.

Most, ahogy ezt a kastélyt nézitek biztos sajnáltok, hogy úristen egy ilyet kipakolni nem lehet semmi meló. Igen ám, csakhogy egyetlen szobába elő voltak készítve azok a dolgok, amiket viszünk, és csak alig volt 1-2 asztal vagy éjjeliszekrény, a legtöbb "csak" festmény volt régi urakról és asszonyokról, gondolom a család tagjairól.

Így 2 óra csevegés és autókázás után kezdett lelkiismeret furdalásom lenni, hogy dolgozzak már. Úgyhogy egyből nekiestem a megjelölt bútoroknak, de akkor jöttek a háziak, a báty és a felesége. Be kellett mutatkozni. Hugh (a bácsi) megemlítette nekik, hogy beszélek olaszul, mire a feleség felragyogott és olaszul kezdett ismerkedni velem. Kicsit beszélgettünk, de a többiek csak csöndben figyeltek. Kezdtem érezni, hogy gáz, úgyhogy visszaváltottam angolra és mondtam, hogy na én megyek pakolni. Erre Hugh rendre utasított, hogy a pakolás még ráér, mivel a sógornője kávézni hívott minket, ezért most kávézni megyünk. Hát, mondom jól van, de már kezdtem röhejesen jól érezni magam.

Kb 2 perc séta után a ház különböző folyosóin megérkeztünk egy szalonba. A helyiség úgy nézett ki mint egy múzeum. Antik bútorok, régiségek, a falakat alig lehetett látni a portréktól és egyéb festményektől. Még a tető is díszes volt és szőnyeggel volt burkolva. Középen egy hatalmas asztal állt, ahol talán királyi lakodalom volt egykoron. Mi nem ehhez ültünk, hanem egy kisebbhez, az ablak mellé. A porcelán ivókészlet már oda volt készítve. Csak csodáltam, mint egy gyerek és arra gondoltam bárcsak a mama is láthatná, mert ő nagyon szereti az ilyen dolgokat. A kávé is nagyon finom volt, viszont a keksz ismerős, szerintem ők is a Tescoban vásárolnak. :)

A traccsparti után végre munkához láttunk, de hamar rájöttem, hogy azért itt nem fogom megerőltetni magam, inkább csak az értékek biztonságos elrendezése volt a feladat. De a házaspár (Hugh és Pippa) végig velem együtt dolgozott. Hamar elértem azt a szintet, hogy már Hugh is kedvesen kért meg, hogy ezt vagy azt csináljam meg, Pippa pedig Sweaty-nek (Édeske) hívott.

A raktér már majdnem tele volt, amikor mondták, hogy Pippa megmutatja nekem a közeli vízesést, amíg Hugh egyedül befejezi a pakolást. Elindultunk hát. Még egy fényképezőt is a kezembe nyomtak, mert mondtam, hogy sajnos nem hoztam a sajátomat.

Így készült az alábbi néhány fotó:

Búcsúzásul a báty és az olaszul beszélő nő megadták a telefonszámukat és az edinburghi címüket. Azt mondták, hogy keddenként ott szoktak vacsorázni, ugorjak be ha van kedvem. Kedvem az volna, de sajnos ezen a héten tanulnom kell mint a gép, jövő kedden pedig már Londonban leszek és irány Olaszország! Részletek a következő bejegyzésben...

Ági, Ákos, Dávid

Ígértem még nagy dolgokat a múltkor és már biztosan mindenki meg van őrülve, hogy mi az.

Ágiról és Ákosról lesz szó, akikről már írtam is párszor. Apukám ismerte őket már egy ideje és azonnal felvettük velük a kapcsolatot, amint megtudtam, hogy jövök Edinburghba. Azóta sok kedvességgel láttak el, például értem jöttek a reptérre, elvittek kirándulni Obanba és tanácsokat adtak.

Múlthéten kaptam az sms-t, hogy e hónap végén végleg hazaköltöznek. Rettentően meghatódtam, de legalább annyira örültem mint szomorkodtam. 4 évvel ezelőtt jött ide Ákos egyetlen hátizsákkal. Úgy kezdte, hogy szállásért kopogtatott az ajtókon. Sikerült is találnia valamit, de elég problémás volt. Utána munkát kellett találnia hasonló módszerrel. Az sem volt sima ügy. Majd, ahogy kezdtek a dolgai rendbe jönni, 4 hónap után kijött utána barátnője Ági is és együtt közösen folytatták életüket. És most mindezt a 4 évet lezárják és hazaköltöznek szülővárosukhoz közel, Keszthely mellé egy kis faluba. Tele vannak tervekkel. Olyan részletesen kidolgoztak mindent, hogy én csak lestem, amikor mesélték. De ez titkos bibí! :)

Ami nem titkos, az az, hogy szombaton volt egy kis magyar találkozó az ő társaságukkal és ittam ale-t (ejtsd:él), ami egy fajta sör, sűrűbb mint a láger és azon a helyen ahol voltunk olcsóbb és finomabb volt. 1.80 volt pintje míg a lágerek 3 fontnál kezdődtek. Ó, micsoda boldogság volt, mikor ezt felfedeztem. Szóval ha Skóciában jártok igyatok Ale-t! :)

Különben Mákosék nem rég vettek egy hatalmas terepjárót, egy Land Rover Defendert. Tervük az autóval az, hogy átalakítják egy elég hardcore lakókocsivá. Ákos erről blogot is ír, melyet mindig elolvasok, nagyon érdekes. Címe: http://defender.blog.hu/ "Egy Defender története" - ajánlom figyelmetekbe.

Ezt az oldalt is ők vezetik: www.iranyskocia.hu

Valamint ezt is: www.makos.hu

De elég a márketingből, mert bizony a mai is egy nagy nap. 20 évvel ezelőtt született meg ugyanis a legDávidosabb Zelenyási gyerek, akit mellesleg egyik legjobb barátomként tartok számon. Zengje hát, aki ismeri, hogy: Boldog szülinapot! :)

Írtam neki verset is, de az nem fontos! :D

Genova béjbi!:)

A legtöbbek számára talán nem meglepő és nem hivatalosan nekem is megígérték már páran, de ma jött az alábbi email, melynek egy részletét idézném:

"Dear Attila,

Congratulations! You have been allocated a place at Università di Genova - I GENOVA01 on the Erasmus programme during the academic year 2011.

...

The International Office,
University of Edinburgh"

Tehát, IGGEN!:) Jövöre megyek "vissza" Olaszországba. Most ugyan nem észak-keletre, hanem észak-nyugatra, ahol még különben sem jártam. A Genovai Egyetemre fogok járni, (valószínűleg) egy teljes évig és igen, olaszul fogok tanulni. Úgy gondolom nagyon nagy kihívás lesz, de hát: Kié vonák? :) Az olasz oktatási rendszer hasonlóbb a magyarhoz, mint a brithez. Több a szivatás, a buktatás, a "kis ember nagy hatalommal" való viselkedés. Részben ezért is azt mondják, hogy többet és komolyabban kérnek számon. Ráadásul olaszul, ami ugye egyértelmű, hogy mindent meg fog nehezíteni. Thank god, hogy nem politikát tanulok, vagy egyéb humán tudományt. Remélem, hogy a mérnöki szakszavak elég hasonlóak olaszul és angolul. (Ezeket magyarul sem tudnám.)

Ezen kívül még azt tervezem, hogy többet fogok utazgatni, mint idén. Tele van a környék látnivalóval, Firenze, Pisa, Torino, Milano stb. Nem mellesleg kedves Misha barátom, aki most az USAban tanul Milanóban lesz egy félévig, úgyhogy vele is kell majd talizni párszor, meg remélem karácsonykor meg is látogat majd Pesten. Hamid, volt szobatársam, pedig Párizsban lesz, szintén cserediákként, ahova egyenes Ryanair járat van. És persze mondanom sem kell (vagy talán igen), hogy hála a Wizzairnek van egyenes Budapest-Milano járat, ami könnyedén lehetővé teszi majd a hazalátogatást, akár többször is. Meg remélem meg is leszek látogatva párszor. :)

Történtek még ma nagy dolgok, de azt majd inkább egy következő bejegyzésben...:)