Facebook vs blogolás

Pár éve már akkor kaptam a szemrehányás ha két hétig nem írtam a blogomba. Mostanra már senki sem igényli. És ki a hibás? Természetesen a Facebook! Már a nagymamám is beadta a a derekát a jó öreg Marcnak és sorra lájkolja a képeimet. Ugyanakkor azt is a Facebooknak köszönhetem, amikor egyáltalán elolvassa valaki, amit írok, hiszen már nem verem nagy dobra csak belinkelem.

De talán akit érdekel, az a profil oldalamon keresztül több mindent megtud rólam, mint innen. Legalábbis arról, hogy hol jártam, mit csináltam.

Vannak fönt például képek Rómából, ahova Torino után mentünk a srácokkal (Péterrel és a három muskétással). Aztán, miután mindenből simán vagy épphogy levizsgáztam, -Az eredményeim a minimum és a maximum 60%-100% között változtak - síelni mentünk Péterrel és Józsival (a francia lakótársammal) egy hétre Franciaországba a Meex által rendezett Winterbreakre. Nagyon jó, sportos és mulatós kikapcsolódás volt egyben. Ajánlom figyelmébe annak, aki megteheti, jövőre.

Ezután visszatértünk Genovába, Péter összepakolt és nekivágtunk a hazautunknak. Péternek véget ért az Erasmusa, nekem pedig csak 3 hét múlva kezdődött a suli (2012 február elején járunk). Elindultunk hát hazafelé reggel 10kor és út közben beugrottunk Duinoba, ahova két évig jártam suliba. Mindössze egy órát töltöttem ott, de az nagyon aktívan telt. Szinte mindent/mindenkit láttam, amit/akit akartam és még az iskolagyűlés végére is beugrottam. Sajnos a nap hátralevő része nem ment ilyen simán. Szlovéniában végig hóvihar tombolt, csúszott az autópálya és alig lehetett látni. Egy hókotró mögött, 40-nel döcögve, de este 11 órakor megérkeztünk Magyarországra. Édesapám telefonos segítségével találtunk egy jó igényes panziót Letenyén, ahol megpihentünk. Másnap - lévén, hogy még mindig cudar időjárás uralkodott - otthagytuk az autót, felbuszoztunk Nagykanizsára majd onnan ki-ki vonatozott a maga hazájába - Péter Pécsre én pedig a dicső fővárosba.

Otthon szeretettel vártak - mint mindig. Azon a hétvégén volt a farsang az egykori általános iskolámban, ahol Alex pajtásommal mi csináltuk a jósdát. Azaz Zsuzsikával, aki az én, Esztella ászisztensem volt. Időnként pedig cseréltünk. Ja, meg ne feledkezzek Zsigmondról, a 600 éves maláj gizmán szoborról sem, aki időnként megszólalt az asztal alól, ezzel nem kis meglepetést okozva a kíváncsi lurkók számára. Mint mindig, a farsangot ezúttal is Moncsi szülinapi összeruccanása koronázta meg, amin ezúttal személyesen is ott lehettem nem csak Skypeon. (Az elmúlt 3 farsangon nem tudtam ott lenni.)

Pár nap múlva csomagom érkezett. Genovából hozták, de vérbeli portugál. Anának hívják, Madeira-szigetéről származik, fekete hajú, mindig mosolygós, csöndes, kedves, megértő. Mindössze 153 centi magas, nem is túl nehéz, pedig imádja az édességeket. A 21. szülinapom óta ismerem és azóta jobb minden nap vele, mint nélküle...

ui: ...lehet, hogy mégsem a Facebook tehet mindenről. And after all, things change...

Szurk!

Aki szeret izgulni értem (Mama!), az most megteheti, mert holnap (kedden,), szerdán és csütörtökön is lesz 1-1-1 vizsgám. A három legnehezebb. Az egyik más ismétlő. A 2 másik vizsgám már meg van.

A legutóbbi "Fisica Tecnica" elég röhejes volt. Reggel 9re kellett bemenni, de csak 13:00-kor kerültem sorra. Addig figyeltem, ahogy a többiek felelnek. 2 tanár feleltetett, fél óra per fő. 11 óra tájban nagyon ideges lettem, hogy milyen hülye módon működik ez az egész. Edinburgh-ban elénk raktak volna egy papírt pár feladattal és már (1-2 óra múlva) kész is lennénk. Ehhez képest itt egy nyamvadt mértékegységet nem láttam a táblán, csak betűket, levezetéseket, hosszú unalmas egyenleteket.

Ráadásul nem elég, hogy a tanárok a saját idejük többszörösét használják fel a vizsgáztatásra, de szegény diákoknak (mint én) is itt kell szívniuk egész nap. Aztán 12-kor bejelentették, hogy mehettek haza és majd 2 óra körül vissza kéne jönni. Ezt már nem hagytam annyiban és kegyesen belezsúfoltak a reggeli felelők közé. Így én voltam az utolsó áldozat és a vizsga is elég komolytalan volt. A saját Erasmus koordinátorom feleltetett, angolul. Ráadásul, amit nem tudtam azt felírta a táblára helyettem, nekem meg csak bólogatnom kellett. Szóval eddig nem nagy dicsőség.

Na de majd a következő 3 napban...

"Jó reggelt, megyünk Torinoba?"

Tegnap, csütörtökön nemzeti ünnep volt Olaszországban, nem volt iskola. Helyette tanulást és biciklizést terveztem, de reggel 9-kor csörgött a telefonom. Péter volt az.

-Jössz Torinoba?

-Kivel?

-Velem meg a 2 francia lakótársammal.

-Hogyan?

-Kocsival. (Otthonról azzal jött.)

-Mikor?

-Fél óra múlva. Este jövünk.

-Óké, kelek.

Hát, ennyit a tanulásról. Szerencsére biciklizni amúgy sem tudtam volna, mert ma elszakadt a láncom (szóval tegnap is jó eséllyel bekövetkezett volna ez). Az autóban elkezdett járni az agyam, hogy ismerek-e valakit, aki most Torinoban lehet. 5 név is eszembe jutott, de csak az egyiknek volt meg a száma, Rosalbának, aki az elsőévesem volt Duinoban.

Az ő családja látott vendégül egy hétig Bacilisataban (Dél-Olaszország) a project weeken. Szerencsémre felvette a telefont, így az első dolgunk, ahogy Torinoba értünk (a parkolás után) az volt, hogy találkozzunk vele. Jó volt újra látni, beszélgetni. Kicsit körbevezetett minket a belvárosban, aztán elkezdett kopokni a szemünk így beültünk valami gyanúsan olcsó indiai kebab/pizza étterembe. Nekem nem lett bajom csak az egyik franciának csikart egy kicsit utána.

Sétáltunk jobbra, balra. Találkoztam egy triálossal, akivel egyből összebarátkoztam. 13 éve bicózik és lehet, hogy Budapesten fog szilveszterezni, mert ott lakik egy jó (magyar) barátja. Lehet, hogy látjuk még egymást...

Láttam egy utcai zenészt, aki Genovában is elő szokott fordulni.

Megtaláltam Kossuth Lajos egykori házát és mellszobrát. (wikipedia: "Kossuth Lajos (1802-1894): (a turini remete) az 1860-as évektől fogva állandóan itt lakott s itt is halt meg 1894-ben"

4 magyar vizslát is láttam az utcákon! Persze pórázon, külön-külön gazdikkal. Hihetetlen, nagyon meg voltam lepve, hogy hogy kerülnek ide. Biztos van valami magyar tenyésztő, aki itt adja tovább őket. Egyfelől örültem neki, hogy ennyit látok, másfelől pedig elképzelem, hogy ezeket mennyire megeszi a fene egész nap a lakásban...

A napot persze sörrel és borral zártuk, majd hazagurultunk. Annyit még muszáj megemlítenem, hogy az autópálya szerintem kegyetlen drága volt. Összesen 25.20 eurot fizettünk. A parkolás is kedves 2 euro volt óránként, a benzinnek pedig 1.7 euroért mérték literjét. Így végül egy kis Clio-ban pont annyiból jöttünk ki, mintha vonatoztunk volna. Tehát kevesebb mint négyen egy autóban nem éri meg autózni.

Most megyek pakolni. Éjfél van és holnap (szombat) hajnali 5-kor kelek. Megyünk Rómába ugyanezzel a társasággal (meg még egy franciával). Hétfőn a reptéren éjszakázunk, kedden reggel érünk vissza és irány az iskola!

További képek Torinoról Facebookon...

Pisa és Firenze

Megvettem a visszafelé jegyemet is. Tehát december 19. és január 14. leszek Magyarországon.

Az egyik vizsgámat meg tudom csinálni még 19-én, a többi miatt jövök vissza januárban. A tanárok elég rugalmasnak tűnnek, ami a vizsgaidőpontokat illeti. A neten ki van hirdetve egy bizonyos adat, a docens más mond, a professzor pedig kikéri magának, hogy a vizsga időpont meghatározása nem az ő feladata - de egyébként mivel Erasmusos vagyok, ezért kb. bármikor megcsinálhatjuk.

Még az október 22-i hétvégén voltunk Pisában, Firenzében és Luccában. Most kaptam meg ezeket a fenomenális fotókat Pétertől, az egyetlen olyan magyar genovai Erasmusostól, aki nem én vagyok. Szerencsére egyikőnk sem szeret várni amíg a tömeg eldönti merre akar menni, ezért ketten vágtunk neki a városnézésnek.

Ebből egy nyugis program született.

Persze láttuk a legnagyobb nevezetességeket, de olyan dolgokat is csináltunk, amit felkészült turista nem csinál. Hátraszaltóztam a pisai ferde torony melletti pázsiton, elvesztünk direkt, focit néztünk Firenzében a Ponte Vecchio melletti poros focipályán, szőlőt ettünk és sört ittunk az utcán.

Legjobb talán a foci volt. Péter elég szarkasztikus forma, így minden bakizásnál hangosan röhögött szegény olasz úriembereken. Főleg azon, aki belerúgta a labdát a folyóba utána pedig beleesett, amikor megpróbálta kihalászni. Ez utóbbit ha jól emlékszem Kálmán bácsinak hívták. Ja, mert el is neveztük mindet, hogy még szórakoztatóbb legyen a városnézés.

Több kép Facebookon...

Jövök! bicózni

Megvettem a hazafelé jegyemet! December 19-én, hétfőn érkezem 23:45-kor. Remélem másnap, kedden készen állnak azok akik ilyenkor készen szoktak, egy "lightos" összejövetelre. :) Pisából fogok repülni Wizzairrel, így a legolcsóbb és leggyorsabb is. Misha is jön velem, mert sulija már nem lesz, viszont Minszkbe csak 28-án repül Milánóból. Szóval nálunk karácsonyozik. :)

Vasárnap egy BMX-es srác elvitt kocsival (meg bicóval) egy közeli dirt pályára, amit most építenek. Állítólag ez az első Genovában, amit létrehoztak, úgyhogy jókor jöttem. Már van 6 kisebb, 2-3 méteres ugrató, ami jó alap, de holnap érkezik még ugyanennyi föld, úgyhogy még szigorúbbra meg lesz csinálva. Segítettem nekik vasárnap egy órát, aztán csak bringáztam. Holnap is megyek segíteni, egy órát el is lógok miatta, de segíteni akarok a srácoknak. Utána, vasárnap elvittek Sestri Ponentébe, ahol van egy pool. Az egy betonba belevájt pálya. Még nem igazán bicóztam ilyenben, csak Edinburghban párszor. Nem is az én stílusom, de jobban tetszett, mint számítottam rá. A nap végére rendesen elfáradtam. Nem is emlékszem mikor volt ilyen utoljára csak bringázástól.

Polihisztor az árvízben

Az árvíz már péntek este elmúlt Genovában, bár a készültség fennmaradt. Se tegnap sem ma nem volt iskola, mert félnek a további égszakadástól. Amúgy meleg van, 15-20 fok. Aki kíváncsi találhat videokat youtubeon vagy képeket a "alluvione genova" címszavakat használva.

Az indexen is megemlítették: http://sportgeza.hu/futball/hirek/2011/11/04/az_iteletido_miatt_elmarad_a_genoa-inter_futballmeccs/
Tulajdonképpen az történt, hogy egy nap alatt több havi esőmennyiség szakadt le Genova környékére és a hegyvidékről összegyűlő víztömeg a városon zúdult át. Erre van is itt egy üres folyómeder, ami át szokta vezetni, de ez alkalommal túl sok víz gyűlt benne össze, kiöntött és elárasztotta az utcákat. Ugyanilyen gyorsan el is múlt a veszély, amint alábbhagyott az esőzés és a városban összegyűlt víz lefolyt a tengerbe.

Amíg ez történt én Milánóban voltam Mishának, akinek egy amerikai lány is vendége volt a hétvégén. Kép a találkozásról:

És amiről felismered, hogy megérkeztél Milánóba, az ez az undorító Dolce Gabbana óriásplakát:

Mivel Milánóban is esett az eső egész hétvégén, ezért sok mindent nem tudtunk csinálni. Szombaton elmentünk a Nemzeti Tudomány Múzeumba (http://www.museoscienza.org/), ahonnan a többiek 2 óra után kirohantak várost nézni, de én zárásig maradtam. A kedvenc részem az volt, ahol Leonardo da Vinci tervezett gépei voltak kiállítva. Először magamtól próbáltam meg rájönni, hogy hogy működnek, mire valók ezek az építmények, aztán elolvastam a leírásokat is. Így elég jól megjegyeztem mindet. A szuvenír boltba érkezve egyből letámadtam egy "Leonardo találmányai" című könyvet, ahol elégedetten konstatáltam, hogy valóban ezeket a gépeket láttam kiállítva. Íme néhány kedvenc:

Ezt a légcsavart ha 4 ember az alapon állva elég gyorsan hajtaná, akkor felrepülve.

Ezzel a géppel pedig nagyon szabályosan lehet gömbcikket kimarni egy testből.

Elképesztő, hogy mennyi mindent alkotott ez az ember egy élet alatt mennyire különböző területeken. Mostantól ha megkérdezik, hogy mi akarok lenni ha nagy leszek, azt fogom válaszolni: polihisztor.

Maltempo a Genova

A hetvegere eljottem Milanoba a Mishahoz. Csutortok este elkezdett esni az eso es talan meg most is tart. Tegnap nagyon durvan szakadt egesz nap. En suliba sem mentem miatta, viszont igy legalabb Milanoba el tudtam jonni elobb. A palyaudvaron tobb oras keseseket irtak, foleg a part menti utvonalakrol. En ehhez kepest szerencses voltam, mert csak 25 percet kesett a vonatom.
Amikor mar Milanoban voltam Mishaval kapott o egy smst a diakcsere programjanak szervezojetol, hogy minden cserediak maradjon tavol Liguriatol (a tengerparti megyetol), foleg Genova varostol. Kivancsi voltam, hogy mi tortenhetett es ezt talaltam:

Kiontott az a folyo, amihez eleg kozel vagyok es altalaban teljesen ures. 7 halott...


http://webtv.genova24.it/2011/11/04/la-strada-diventa-un-fiume-in-piena-marassi/
http://webtv.genova24.it/2011/11/04/alluvione-auto-accartocciate-ovunque/
(A linkekhez tartozo weboldalakon jobb oldalt alul lehet talalni meg tobb videot.)

Szoval en jol vagyok. Most megyunk a Leonardo da Vinci Muzeuba Mishaval, mert itt is esik az eso.